Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Mészáros Tibor: Márai Sándor a Szabad Európa Rádiónál (Emigráns publicisztika?)
32 töltés.” 6 Izgalom, feladat, megélhetés, az olvasókkal való közvetlenebb kapcsolat egyaránt biztosítva volt a napilapbeli publicisztika révén. Felolvasásai száma jóllehet mintegy ezerre tehető az említett másfél évtizedes SZER-időszakban, de ez sem jelent olyan termékenységet és „tematikai rugalmasságot”, mint az Ujság (1924–1936) vagy a Pesti Hírlap (1936–1944) időszakában: a SZER heti két-három felolvasást kért tőle, ezeket többnyire megismételték. Paulay Erzsinek így írt 1951. október 9-én kelt levelében: „ Mindössze annyit vál- laltam, hogy minden vasárnap tíz percen át beszélek haza és a világban élő magyarokhoz, ha akad, aki meghallgat. E célból minden héten egy napra Rómába kell utaznom és ott felvevőgépbe mondani a mondókámat, amelyet természetesen egészen szabadon, minden- féle előzetes vagy közbeeső cenzúra nélkül írok és mondok el. Többet nem vállalhattam és minthogy ebben megállapodtunk, tulajdonképpen be is fejezem itt vendégszereplésem.” A levél utóiratában pontosan megírja felolvasása időpontjait is: „ Vasárnap estén- ként 18.05 és 20.05 órakor énekelek a 49-es rövidhullámhosszon. Szép bariton hangom van, kissé rezgő. Nem tehetek róla, nem én csináltam; ezt választották.” 7 Mindez éves szinten maximum nyolcvan felolvasást jelenthetett. Csak összevetésül: az Ujság ban volt olyan év, amikor közel háromszáz cikke jelent meg, egy számban akár három írást is jegyezve. Az előzőnél is nagyobb gond volt a tematika lényegesen szegényesebb volta. A SZER alapvetően (világ)politikai célkitűzésekkel rendelkező adó volt, ezért irányvonala egyértelműen csak másodlagosan volt kulturális jellegű, vagy a szellemi felvilágosítás célját kitűző: elsősorban a z Egyesült Államok propagandacéljait szolgálta, hiszen a létrejötte is politikai alapokon nyugodott. „ Az irányelveket és utasításokat a külügyminisztérium jóváhagyásával a CIA állapította meg, de állandó érintkezésben a SZER illetékes tisztségviselőivel, a nemzeti osztályok főnökeivel…” 8 – írta monográfiájában Borbándi Gyula. Utóbb idézett szerző e kötetében egész fejezetet szentelt a CIA-val való kapcsolatnak, 9 mely sokak számára nem volt olyan egyértelmű, sőt hihetőnek tűnt az „adakozásból fenntartott rádió” magyarázata. (A valódi „támogató” teljes leleplezése csak 1966-ban történt meg.) 10 Ezekhez az elvi keretekhez Márainak is alkalmazkodnia kellett: meghatározta témáit (legalább irányvonalát), ahogyan a Magyarországról rendelt lapok – Csillag, Irodalmi Újság, Magyar Nemzet, Népszabadság, Köznevelés – adta hírek szintén (tematikai) mederbe terelték felolvasásait. Amikor az irányszabás vállalhatatlanná vált számára, elhagyta a rádióadót. Semmilyen szempontból nem tudott egyetérteni az enyhülési politikát hirdető, naplójában sokszor „koegzisztenciásnak” nevezett törekvésekkel, és – ahogyan a rádióval – leszámolt mindenkivel, akinél hasonló jelenségeket tapasztalt. A tömegember altípusa, alternatívája lett a koegzisztenciás, akinek előbb-utóbb érdeke pl. a Szovjetunióval való kiegyezés. Nem sokkal a SZER-rel való szakítása előtt jegyezte le diáriumába: „ Illyés Gyula és Kodály Zoltán, 6 Márai Sándor: Hallgatni akartam . Bp. 2013. Helikon. 10. 7 PIM Kézirattár V. 5700/1/18. 8 Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben . Bp. 2004. Mundus. 86. 9 Uo. 282–285. 10 Uo. 282–283.
