Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
67 Jegyzetek A tizedik kaland az egész mű – és talán az egész középkori német epika – egyik legemlékezetesebb epizódja. A megerőszakolási jelenet a maga brutalitásával borzalmas, és a komikus-groteszk mozzanatok csak még szörnyűbbé teszik. Gunther a nászéjszakát kampósszögre akasztva tölti, a következő éjjel pedig egyszerre van megbénulva a halálfélelemtől és felajzva a közelgő szeretkezéstől, miközben a másik férfi teperi le számára a menyasszonyt. Nincs kimondva, de nyilvánvaló: Brünhild csakis Siegfriedet szereti, hozzá illene, és hozzá volna méltó. Ami egyrészt a Guntherhez fűződő viszonyban, baráti-sógori-vazallusi hűség , az másrészt, Brünhildre nézve, a leggyalázatosabb árulás : nem elég, hogy Siegfried kíméletlen erőszakkal megtöri a nőt, utána még csak nem is kell neki, átengedi a nála hitványabb, gyűlölettel és undorral visszautasított vetélytársnak. Többször is előfordul, hogy a Szerző nem tudja elrendezni sem a helyszínt, sem az események sorrendjét, és a jelenlevő személyekről sem mindig kapunk pontos felvilágosítást. Nem világos, hol tartózkodnak azok az apródok, akik gyertyáját elfújja a láthatatlanná vált Siegfried. Az sem világos, hogy Kriemhild mellett ülve a vacsoraasztalnál, mikor veszi fel a ködsüveget. Hogy teheti ezt a nyilvánosság előtt feltűnés nélkül? Hol zajlanak azok a lovagi játékok, amelyektől cseng-bong a vár? És még sorolhatnám. Mindezek a bizonytalanságok nem rontják a jelenet hatását, ellenkezőleg, felerősítik a nászünnepély rémületes és mulatságos kísértetiességét. 576 Sok szép lány: Brünhild izlandi udvarhölgyei. Később a Szerző nem választja külön az izlandi és a burgundi hölgyeket. 581 Csoportos harci játék, „buhurt”: fegyver nélkül vívták. A vitézek a pajzsukkal igyekeztek kilökni egymást a nyeregből. Ellentéte a „tjost”, a párviadal. A „buhurt” szót a szerző általános értelemben is használja, jelenthet bármiféle játékos (nem háborús) viaskodást. 582 pajzsdomb, „buckel”: öblös pajzsokat használtak. A pajzs öble mérőeszközként is szolgált, főleg harc közben zsákmányolt kincsekhez. 584 párta, „schapel”: eredetileg virágkoszorú volt, később a hajadonok félhold alakú fejdísze. Ellentéte a férjes asszonyok által viselt zárt fejdísz, a „gebende”. 585 meghajlás: Brünhild hajol meg, a köszönet jeleként. 589 nem hamisítják hazug szépítőszerek, „da deheiner slahte truge”: ezt a mondatot a Szerző ízléskritikájának tekinthetjük. 591 sátor és (…) szárnyék, „zelt” és „hütte”: a sátrakban tolongott az udvar, a szárnyékokban az előkelő nők tartózkodtak, kevesedmagukkal. 593 Pajzs-összecsapásos párviadal, „tjost durch schilt”: a lovagi játék különösen barátságos változata. 599 elszakadt: a lovagok egymás mellett ügettek, és közben kézzel vagy fegyverrel bele-belekaptak egymás öltözékébe. 600 tágas barakk, „witez gadem”: ideiglenes faépület, az ünnepséghez emelték.
