Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Márai Sándor: Karácsonyi levél
25 Vasárnapi krónika, 1956. márc. 25. Kedves hallgatóink, a múlt időben, amikor volt még szabad és színes újságírás Magyarországon, „arcél”-nek nevezték azt a műfajt, amely félig komoly, félig tréfás modorban gyorsvázlatszerű képet rajzolt valamelyik időszerű közéleti szereplőről. Jó szem, fürge kéz, elfogulatlan látásmód, tapasztalás és emberismeret volt szükséges ahhoz, hogy az ilyen hevenyében felvázolt arcél sikerült legyen, és ezek a feltételek, kellékek jellemzik azt a rövid, százsoros arcélt, amelyet a nagy amerikai újság, a New York Times hasábjain a világlap globetrotter 5 külpolitikai újságírója, Sulzberger úr 6 az elmúlt napokban Rákosi Mátyásról rajzolt. Minthogy a Rákosi-arcél az amerikai világlapban pontosan azon a napon jelent meg, amikor világszerte kirobbant a Sztálin-legenda moszkvai leépítésének szenzációja, a külföldi magyar olvasó fokozott figyelemmel hajolt a Sulzberger gyakorlott keze által rajzolt Rákosi-arcél fölé, mert nem volt érdektelen azon melegében, szemtanú által hírt kapni arról az emberről, aki az elmúlt tíz esztendőben Sztálin utasítására gyarmati rabállamot csinált Magyarországból. Az arcélt a hazai magyar írók figyelmébe ajánljuk, mert a közeljövőben, amikor a Sztálin-legenda lebontása a rabállamokban is kötelező szorgalmi feladat lesz írók és történetírók számára – ahogy a Sztálin-legenda felépítése kötelező vizsgafeladat volt az elmúlt tíz évben a népi demokratikus magyar költők, írók, újságírók, történetírók, al- és főideológusok számára –, nem lehetetlen, hogy az „Istenek alkonyának” ez a parádés szabadtéri előadása a hazai írástudókat Rákosi Mátyás történelmi szerepével kapcsolatban is új és nehéz feladatok elé állítja. Bízzuk a szovjet költőkre, írókra és történetírókra, hogyan birkóznak meg a fogas problémával! Bízzuk Ehrenburg 7 mozgékony zsenijére, most, amikor Mikojan 8 nyílt és Hruscsov 9 titkos gyűlésen széttépte a Sztálin-legendát, 10 mit kezd azzal az atyai hangú Sztálin-levéllel, amelyet a szovjet Olympusról sebtiben kiköltöztetett öreg diktátor küldött az írónak, hogy megvédje őt egy írókongresszuson elhangzott elhajlásos vádakkal kapcsolatban! Bízzuk a szovjet történetírókra, hogyan kaparják ki a Sztálint istenítő jelzőket húsz évre visszamenően a szovjet regényekből, történelemkönyvből, lexikonokból. Ez a munka csak gyökeres lehet, és a szabad világ nem titkolt érdeklődéssel figyeli az érdekes kísérletet, hogyan csinálnak Hruscsov és társai utasítására a szovjet tollforgatók a Népek Atyjából egyfajta elmebajos és vérszomjas szörnyeteget, afféle vörös Drakulát, akivel a jövőben szovjet anyák ijesztgetik majd a nyűgös és álmatlan szovjet csecsemőket. Bennünket a magyar írók sorsa érdekel, elsőrendűen a magyar nyelven tűrhető folyékonysággal ódákat zengő népi demokratikus költők, tehát Kuczka, Kónya, 5 globetrotter (ang.) világjáró. 6 Arthur Hays Sulzberger (1891–1968) újságíró, a The New York Times kiadója 1935–1961 között. 7 Ilja Grigorjevics Ehrenburg (1891–1967) orosz–szovjet író, költő, publicista. 8 Anasztasz Mikoján Szanahin (1895–1978) örmény származású szovjet kommunista politikus. 9 A neveket mai írásmód szerint közlöm (pl. Hrusov helyett Hruscsov) 10 Utalás Hruscsov 1956. február 25-én, a XX. pártkongresszuson elmondott beszédére, melyben élesen szembefordult Sztálin politikájával, a személyi kultusszal.
