Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Márai Sándor: Karácsonyi levél
22 amelyet hó borít. A Duna felett sirályok keringenek a ködben és a Margit híd korlátján áthajolva hosszan elidőznek a Pestről Budára siető emberek, kenyérdarabokkal etetik a vijjogó vándorokat. Szent Anna budai templomában delet harangoznak, s mint a toronyórákon a szerkezetes játék alakjai, egyszerre élni és forogni kezd az ismerős jelmezeiben egy társadalom. Menjünk át a hídon a belváros felé. A pesti kereskedő e délelőtt megrakta kirakatát mindennel, amit gyermek és felnőtt kívánhat. A havas járdán piros orrú emberek sietnek, csomaggal kezükben, s a város olyan pezsgő, jókedvű, reménykedő, mintha már délben szalonspicce lenne. A pesti kereskedő, aki húsz évvel később egy téli reggelen két kezével lát neki, hogy a Belváros utcáin téglából és romokból összerakja, ami az ostrom után üzletéből megmaradt, s néhány hét múltán, amikor még csónakon járnak át a pestiek Budára, a Körúton és a Dorottya utcában már árul mindent, amire szükség van az emberi életben. A pesti kereskedő ezen a havas békenapon nem sejti, hogy húsz évvel később egy téli reggel hatósági közegek tessékelik ki üzletéből és a magyar társadalom közösségéből mint osztályidegen fölöslegességet. A karácsonyi kirakatok polcai roskadoznak, és csak most, a típusáruk selejtnyomorúságán át látjuk, milyen tehetséges, milyen igényes volt egy társadalom, amelynek ízlését és műveltségét kirgiz juhászok műveltségi szintjére akarja húsz évvel később lesüllyeszteni egy kérlelhetetlen rendszer. A békebeli aranyvasárnap kirakatai a belvárosban nem bírták a versenyt a gazdag, nagy országok fővárosi kirakatainak pompájával, de fölvették a versenyt minden társadalommal jó ízlésben, ötletben, választékban és gyakorlatiasságban. A Grill és Laufer könyvkereskedésekbe e délelőtt nehéz bejutni, mert sorba állanak új könyvekért a magyar olvasók. Ezer és ezer példányban sietnek a magyar otthonokba e délelőtt a jó magyar és a legkülönb külföldi könyvek, és a magyar műveltségnek olyan vizsgája ez a könyvéhség, amelynek emlékét még a mai sivár pesti könyvkirakatok sem tudják elhomályosítani. Budapest egy napra minden erejével, minden ötletével és tehetségével él. Ünnepre készül, és a boldog zsongás, mely betölti a belvárosi utcákat, olyan, mintha egy nagy család apraja-nagyja betelepedett volna csodát várni a gyermekszobába. A pesti vendéglőket még nem államosították, és a fűtött termekben hosszú étlap várja a vásárlásban megpihenő, korai ebédezőket. Egyszer meg kell írni a pesti vendéglői étlap történetét is, mint a pesti kereskedő és a pesti kávéház történetét. Espresso még nincsen a városban és a Vörösmarty téren, a nagy cukrászdát még nem nevezik édességboltnak, de a Centrálban már a déli órákban ott ülnek öreg írók, fiatal költők és harsányan politizál a süket tábornokok törzsasztala is. Az Apostolok sörözőjében a nyersfából ácsolt asztalok mellett nem lehet helyet kapni, a karácsonyi bevásárlás céljából Pestre rándult vidékiek naftalinszagú bundákban ülnek a keskeny padokon és isszák a barna sört, ropogtatják a sóskiflit. És mindenütt ez a cinkosi fény a szemekben: egy család ünnepre készül... A Váci utca majomszigetén Fényes Adolf mustrálja a járókelőket, a Gerbeaud-ban éppen csomagoltat és a csomagokat utána cipelő taxisofőrrel zsémbeskedik Csortos Gyula, a Szervita téren a lengyel bundás Teleki Pál magyaráz valamit Bánffy Miklósnak, és a színházi újság szerkesztője büszkén sétáltatja új felfedezettjét, a fiatal dívát, akinek fényképe e héten a címlapot díszíti. Pesti emberek ismergetik egymást, s a város, amely tet-
