Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)

66

679

Már nem volt erősebb, mint a többi nő.

A király számára a teste sok gyönyört engedő.

Ha ellenkezne is még, mit érne vele?

Ilyen hatást gyakorolt rá Gunther férfiereje.

680

Milyen odaadóan feküdt a király alatt,

annak kedvét betöltve, míg hajnal nem hasadt!

Siegfried úr mindeközben kisurrant észrevétlenül.

Egy bizonyos gyönyörű nő a jöttének nagyon örül.

681

Faggatta Kriemhild, de hiába: a kérdések elől kitért.

Később aztán odaadta – akkor is ugyan miért? –,

amikor már a koronáját Siegfried földjén hordta az asszony,

az ajándékát. Ilyesmit inkább sohanapjára halasszon!

682

Reggel a házigazda kedve derűs, vidám,

nem úgy, mint az előző napon. Örültek ám

a vendég urak mind, akik az országba gyűltek,

hívatva a királytól! Most sok kedveskedésben részesültek.

683

A dínomdánom kitartott tizennégy napon át,

és nem csitította senki a mulatozás zaját.

Mindenkinek jó volt a kedve, mindenki örült.

Ez persze a királynak sok pénzébe került.

684

A király atyafisága (ki volt adva parancsba)

szintúgy kitett magáért, ruhára nézve és aranyra,

paripára és ezüstre: a jöttmenteknek osztogatták.

Akárki kérhetett akármit: ők azonnal megadták.

685

Siegfried, a Német-Alföld hatalmas ura,

a ruhát, amelyet adott volt a lovagjaira,

akik ezren jöttek a Rajna-vidékre, itthagyatta: legyen ajándék,

meg a paripák, nyereggel! Úri viselkedés, ez a szándék.

686

Mielőtt ennyi szép adományt mind eltékozoltak,

akik haza szerettek volna menni, már szétoszoltak.

Vendégekkel sehol sem bántak még kedvesebben.

Gunther, a gavallér mindenkin túltesz ebben.