Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Fehér Renátó: Szerep és cselekvésmód (A magyarországi szamizdat kibontakozása és stratégiái 1977 és 1981 között)
112 zéki magatartásmód sarokköve, ezt a lépést vállalja a gépiratos szamizdat. Azt szögezi le Haraszti is, hogy az ellenzéknek „[n]incs programja az öncenzúra elvetésén kívül, de vannak nyomatékos érdeklődési körei, amelyek nyilvánvalóan a kelet-európai polgárjogi mozgalmakkal és a demokratikus gondolkodás iskoláival rokonítják.” 23 Ahogy tehát arra az iménti arányszámok is mutatnak, a gépiratos szamizdat ekkor Magyarországon még az újfajta, alternatív nyilvánosságszerkezet létrehozásában sem foglalt el kitüntetett, főleg nem kizárólagos helyet. Ezeket az éveket (az ekkortájt persze Közép-Kelet-Európa-szerte felpörgő szamizdatozás 24 ellenére is) Bozóki például mint a verbális természetű ellenbeszéd korszakát jellemzi 25 , a csehszlovák és lengyel repülőegyetemek mintájára induló Hétfői Szabadegyetemet 26 , a lakásszemináriumokat, tehát az informális összejöveteleket, a szociabilitás kis köreit jelölve meg az ellenzéki véleménykifejtés, tehát az alternatív nyilvánosság legjellemzőbb műfajaként. Ezt a mediális vonatkozást, demokratizmust erősíti az itt bővebben nem tárgyalható élő folyóiratok 27 (a Lélegzet , a Fölöspéldány ) működése, a visszhangkamraként is címkézett Szabad Európa Rádió egyfelől általános tájékoztató, másfelől a gépiratos szamizdatot és az ellenzéki cselekvés egyéb formáit ismertető tevékenysége, ahogy az is, hogy bár meg nem valósult, de a magnitizdat lehetősége is felmerült: „ Konrád György írott sajtó helyett magnókazettán terjesztett sajtó lehetőségét vetette föl (Iránban ilyesféle kazettán terjesztett sajtóval készítették elő Khomeini ajatollah hazatérését).” 28 A szamizdat, az írásbeliség aztán az „előkészítő szakasz” végére, épp a Beszélő megszületésének igényével, annak megindulásával, sőt nem kis részben a technikai feltételek javulásával fokozatosan átvette a domináns szerepet a szóbeliségtől. A hetvenes évek második felében és a Szolidaritás legális időszakában lezajlott lengyelországi látogatások 29 a magyar ellenzék számára a politikai tapasztalatszerzés mellett a technológiai tapasztalatszerzés útjai is voltak. Demszky Gábor például 1981 tavaszán utazott Lengyelországba: „[u]tamnak tehát egyetlen célja volt: megtanulni nyom- tatni, megismerni a lapkészítési technikákat, megérteni az egész lengyel szamizdat működését” . 30 Ahogy azt Ted Kaminski nyomán Csizmadia is megjegyzi – a KOR keretei között hatalmas szamizdatirodalom bontakozott ki: legalább ötszáz könyv, sok folyóirat, kiadvány, tájékoztató, hírlevél. A Beszélő nél a gépirat helyett az indulásától kezdve a magyar szamizdatban még újdonságnak számító módszert, a stencilezést használták, ez volt a technikai sokszorosítás útja (a kézi sokszorosítást, a ramkázást a lengyelektől tanulták meg, és ezt 23 Haraszti Miklós, Az egytized százalékos terv . Magyar Füzetek 2. (1978), 17. 24 Ld. 4. számú lábjegyzetet, illetve megemlítendő még A Kisúgó (szerk. Lányi András, egyetlen száma 1981 végén jelent meg), a Kenedi-féle Kelet-európai Figyelő (amelynek összesen öt száma jelent meg 1981-ben, és amely Máshonnan Beszélő ként regenerálódott 1985-ben), a Bába Iván szerkesztette Magyar Figyelő (6 lapszám 1981-ben), és a Szféra (szerkesztők: Tóth Gábor Ákos és Horváth László, 1980–1982, 9 lapszám). E lapok mindegyike rendszertelenül, kis példányszámban, és – mint látható – csak rövid ideig jelent meg. 25 Bozóki András, Hungarian dissident intellectuals before 1989. Baltic Worlds, Vol. 2: 1, 42. 26 Az 1978-ban indult Hétfői Szabadegyetemet Szilágyi Sándor nem pusztán önművelődési formának, hanem a demokratikus ellenzék egyik alapintézményének, a szóbeli szamizdat fórumának nevezi. (Ld. Szilágyi Sándor, A Hétfői Szabadegyetem és a III/III , Új Mandátum, Bp., 1999, 7.) 27 ld. Havasréti József, Alternatív regiszterek , Typotex, Bp., 2006, 209–286. 28 Csizmadia, A magyar demokratikus… Monográfia, 206. 29 Haraszti Miklós és Rév István 1977 decemberében, Kis János és Bence György 1979 elején, Rajk László 1980 tavaszán, Szilágyi Sándor 1980 augusztusában, Magyar Bálint és Juhász Pál 1981 februárjában jártak Lengyelországban. 30 Csizmadia, A magyar demokratikus… Interjúk, 326.
