Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
60 635 Most könyörgőre fogja, bár imént azt hitte, parancsol: „Méltóságos királynő, oldozz ki a gubancból! Szép úrnő, soha többé nem foglak leteperni, és hidd el, hogy nem szeretnék többé hozzád közel heverni!” 636 De a nő vele nem törődött: végre jól alhatik. Gunther lóg a szögre akasztva, mígnem hajnalodik, és az ablakon besütő nap jelzi, hogy elmúlt az éj. Ha Guntherben valaha volt is erő, az most igen csekély. 637 Szólt a gyönyörű lány: „Királyom, Gunther úr, valld be szépen: ha így látnának a kamarások, nem volna-e szégyen, megkötözve egy nő kezétől, ha a kötés ki nem bomolna?” Felelte a vitéz hős: „Az neked károdra volna, 638 és ártana az én hírnevemnek!” – szólt szabadulni vágyva. – „Nagylelkűségedre kérlek, eressz vissza az ágyba. Ha szerelmem iránt ilyen nagy benned az utálat, úgy kezem soha többé nem érinti ruhádat!” 639 Hát kioldozta Brünhild. Most, hogy kiszabadult, ismét a felesége mellé az ágyba bújt. Olyan távol feküdt, hogy Brünhilda szép ruhája nem maradt keze ügyében. Ez volt a nőnek is a vágya. 640 Már jöttek is a szolgák, nekik új ruhákat hoztak. A nász-reggelen aznap nagy számban sorakoztak. De mindez hiába, Gunther rosszkedvű volt, pedig az ország uralkodója: fején korona ékeskedik. 641 Ahogyan szokás volt, és ahogyan helyes, Gunther és Brünhild haladékot nem keres: a székesegyházba mennek, ahol mise folyik. Siegfried is megjelent ott. A nép vadul tolakodik. 642 Készen állt a királyi pompa összes kelléke, megvolt a koronájuk és négyük öltözéke.
