Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
59 Brünhild és Gunther, a Rajna merésze. Más nőkkel ágyba bújva több örömben volt része. 628 A kíséret, ha nő, ha férfi, elhordta magát. Gyorsan bezárják a lakrész ajtaját. Gunter azt hiszi: mindjárt öleli a gyönyörű testet, de téved. Hosszú sora lesz még, amíg ez megeshet. 629 Áttetsző fátyolingben az ágyhoz vonul a hölgy. Gondolja a vitéz úr: „Ami csak vágyat betölt, az most ezen az ágyon elém tárulva fekszik.” Brünhild, elvégre szép nő, a királynak bizonyára tetszik. 630 A király saját kezűleg eltakarta a fényt. A bátor harcos fölkereste fekhelyén a drága lényt, és lefeküdt oda mellé. Nagy volt az öröme. A kívánatos nőt ölelte két keze. 631 Játszana szerelmi játszmát, a nászt élvezve ki, ha ezt a nemes úrnő megengedné neki. De a nő haragos volt. Gunther bosszankodott: ahol kedvességet keres, csak gyűlöletet lel ott. 632 „Amit akarsz, király úr, mondj le róla! Nem lesz belőle semmi!” – Brünhild így szóla. – „Addig szűz maradok, míg titkodat föl nem feded. Ezt jól jegyezd meg!” Már a lovag is érez ekkor gyűlöletet. 633 Próbálta leteperni, az inget róla letépte. Van egy öve a lánynak, most nyúl a kezével érte, a csípőjét övezte, hosszú, erős szalag. Ettől a nemes királyra nagy szenvedés szakad. 634 Brünhild a király keze-lábát megköti összecsavarva. Fellógatja őt így egy kampósszögön a falra. Amiért nem hagyta aludni, megtagadta tőle szerelmét. De hiszen amilyen erős nő, meg is ölhetné őkelmét!
