Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Borsodi L. László: A Rilke-költészet tárgyias intellektualizmusa Baka István fiatalkori verseiben
66 Borsodi L. László A Rilke-költészet tárgyias intellektualizmusa Baka István fiatalkori verseiben 1 A Korai versek opusainak olvasásával a kötetekbe felvett versek, majd a Tájkép fohásszal című költői testamentumban véglegesített, vagyis a szerző által kanonizált poétika felé közeledve egyre nyilvánvalóbb jelei foghatók fel a színre lépni készülő költő tudatosságának és e számvető-létösszegző költészet apokaliptikus karakterének, metaforikus-szerepjátékos jellegének, formai virtuozitásának. Baka István költői identitása me gerősödésének fontos pillanata A világ teremtése című vers keletkezésének az ideje. 2 Solymár Imre az Új Dunatáj 1996. júniusi számában megjelent esszészerű és forrásközlő írásában – amelyben a verset is közli – a Szekszárdon diákoskodó Baka Istvánnal folytatott levélváltásait idézi fel, az 1965-ös évet, amely Bakának mind költővé válása, mind érzelmi- intellektuális fejlődése szempontjából jelentősnek bizonyult. Az ifjú alkotó az önképzőköri tevékenységéről, a leveleiben körvonalazódó poétikai nézeteiről ír, arról, hogy hogyan látja a világhoz és a költészethez, a formához való viszonyát, amit egyrészt a hexameterhez, másrészt számára az emberi létezésről legtöbbet mondó Rilke poétikai nézeteihez köt (ld. részletesebben később, a Kövek című ciklusról szóló értekezésben). 1965. április 5-én Solymárhoz címzett levelében arról ír, hogy kedveli a hexametert, és hogy A világ terem- tése című verse sem szabadvers, hanem a hexameter egy felbontott változata. 3 A szöveg alatt szereplő keltezés szerint Szekszárdon 1964 májusában keletkezett vers kapcsán – amely később sem folyóiratban, sem kötetben nem jelent meg, és először Solymár Imre kéziratközlésében volt olvasható – azt írja Baka Solymárnak 1965-ben, hogy: „A vita eldőlt – magamról. 8 éves korom óta írok. Érettebb, gondolkodóbb lényemet azonban a múlt év májusában írt 2 versben látom megjelenni. ( A világ teremtése. A kéz nem őrzi már. ) Jobban már írok, de jobbat 1 A tanulmány egy hosszabb lélegzetvételű értekezés ( Baka István „apokrif” költészete. Ami a Tájkép fohásszal című gyűjteményes kötetből kimaradt ) második része a Baka István által kanonizált, a Tájkép fohásszal című kötetben ( Versek 1969–1995 , Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996) véglegesített költészetnek és az abból kimaradt „apokrif” szövegeknek, vagyis az Összegyűjtött versek (Kalligram Kiadó, Budapest, 2016; szerkesztette, a szöveget gondozta és az utószót írta: Bombitz Attila) függeléke Korai versek című fejezetében közreadott fiatalkori verskísérleteknek a dialógusáról, az utóbbiakban érvényesülő hatásokról, kiemelten a Rilke-költészet szerepéről. 2 Ahol nem az értekező szövegbe ágyazva, hanem lábjegyzetben jelölöm a versek, versvázlatok, változatok, töredékek bibliográfiai adatait, ott az Összegyűjtött versek ben érvényesített jelölési logikát követem: keletkezés dátuma, ennek hiányában keltezés nélküli (K. n.), a keltezés nélküli közlés után zárójelben megjelenő dátum a megközelítő keletkezési időszakot jelöli, végül pedig egyes szövegek esetében a Baka István életében vagy halála után folyóiratban/napilapban való megjelenést tüntetem fel. 3 Vö. Solymár Imre: Baka István diákkora, s „legboldogabb” esztendeje, 1965 , Új Dunatáj, 1996. június, I. évf. 2. szám, 21–32., itt: 22.
