Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Hász-Fehér Katalin: „De lelke ott lesz a viadaltéren” (Arany János és az irodalomhoz való közelítés perspektívái)
38 harmadában az „új filológia” és a genetikus kritika irányzata számos módszertani, ismeretelméleti javaslatot fogalmazott meg és vezetett be. A digitális és papíralapú filológia körüli viták végül az új évezred első évtizedében kezdődtek, és napjainkban is tartanak. 14 A magam részéről itt egyik vitába sem óhajtok belebocsátkozni, részben azért, mert olyan területeket érintenek, melyek szempontomhoz ezúttal részkérdésnek tűnnek, másrészt azért, mert a vita résztvevőinek egy része a filológiát nem mint az irodalommal való foglalatoskodás egyik legitim attitűdjét, beszédmódját, hanem – leszűkített értelemben – mint pozitivista diszciplínát azonosította azzal a szándékkal, hogy a kívánt elméleti (hermeneutikai, ismeretelméleti) megújulásra szorítsa annak művelőit. Bár – mint láttuk – az elméleti megújulás a filológia berkeiben a 20. század közepe óta a hermeneutikai iskola tudtán kívül is folyamatos volt, a vitakezdeményezők célja mégis nemesnek tekinthető. Az eredmény ellenben igen sajnálatos lett, hiszen a filológia – éppen a külső megújítási szándékok közepette, részben annak következtében –, a századfordulóhoz hasonlóan újra valamiféle járulékos, önkéntes és kedvtelésből végzett fizikai munkává degradálódott, degradálódása pedig popularizálódott, olyannyira, hogy elterjedt a vélemény, miszerint azt a szellemi erőfeszítést nem igénylő szövegátírást, melyből e munka áll (!), laikusok, kezdők, illetve diákok és hallgatók is elvégezhetik – különösen egy újabban popularizálódott mítosz fényében, hogy ezt a robotot is kiváltja a digitális technológia. Fiatal tudósok, akik korábban sok évet fordíthattak elméleti, történeti és gyakorlati felkészülésre, az utóbbi években a szakmai karrier egyik gátló és hasznot nem hozó tevékenységének érzik a szöveggel való foglalatoskodást. Irodalomelméleti irányzatok 15 védhető vagy támadható értelmezése fényében úgy vélik, hogy a keresőprogramok helyettesíthetik az olvasást, és a sok más típusú követelmény, gyors és látványos eredményre való késztetés közepette idejük sem marad a szöveggel való bíbelődés nyugodt, lassú folyamatára, a szellemi és szakmaetikai érettség megszerzésére. A „pozitivizmus” – Németh G. Béla ismert könyvén kívül – sem az említett vitákban, sem általában a magyar irodalomtudományban nem definiálódott, és nem is tisztázódott, de még Németh G. Béla eredményei sem épültek be a vitákba. 16 A pozitivizmus mára a filológia fogalmával kapcsolódott egybe, és nagyon pejoratív gyűjtőterminussá vált, ahová oda lehet utalni minden olyan sajátosságot, ami a szöveggel való foglalatoskodás vélt vagy valós árnyoldalait jellemzi, a naiv ismeretelméleti alapfeltevésektől kezdve a filológiai és textológiai munka – kétségtelenül létező – módszertani tévedései igés zsákutcáiig. A pozitivizmus mai elítélői azonban nem szokták említeni, hogy ez az irányzat nem csupán, sőt nem is elsősorban mikrofilológiai jellegű, hanem a miliőelmélet jegyében éppen a filológiát elmellőző, a szöveget konstruált életrajzi, történeti és pszichológiai tényekre leképző, az olvasó jelenidejét előtérbe helyező, esszészerű, deduktív és hermeneutikai szintézis megalapítója is volt, vagyis a mai hermeneutikai és dekonstrukciós iskola éppúgy a pozitivizmus dédunokája, mint szerintük a filológia. A filológia pozitivista, majd szellemtudományos ellenzői a 19. század második felében fogalmazták meg először a ma is hangoztatott érveket. Amikor Greguss Ágost, Szász Károly, Beöthy Zsolt és mások azért csodálják 14 Mindennek szempontgazdag összefoglalását ld. Kecskeméti Gábor, A textológiai munka egyes problémáiról – az új textológiai alapelvek közrebocsátásakor , Irodalomtörténet 85(2004), 317–327. 15 Ezen többnyire vulgárisan értelmezett irányzatok közé tartozik újabban például a Franco Moretti- féle távolvasási javaslat , melynek hazai meghonosítása, kísérleti alkalmazása Labádi Gergely nevéhez fűződik, Labádinál azonban – lévén maga is filológus irányultságú tudós – nyoma sincs annak a szemléletnek, hogy Moretti módszere kiválthatná a filológiát. Labádi pontosan érzékelte, hogy Moretti mennyiségi vizsgálódásainak más típusú alkalmazásai lehetségesek. 16 Németh G. Béla, A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában, A kiegyezéstől a századfordulóig , Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
