Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 4. szám - Mohai V. Lajos: „Ahonnan a hársfák illata kiragad; Panasztöredékek; A curriculum vitae-ciklusból (versek)

31

Mohai

V.

Lajos

Ahonnan a hársfák illata kiragadt

Ahonnan

a

hársfák

illata

kiragadt,

annyi

idő

múltán

is

elér

a

galambok

röpte,

elrejlett

szívdobbanás

mind.

Csillagfény

az

udvari

kútra

veti

árnyát,

a

múlt

lakhelye

gyöngyöző

hársfák

zenéje,

az

éjszaka

serpenyőjében

lámpák

olvadó

pelyhe,

maradék

élet,

szüntelen

hazatérés.

Búcsúra

készen.

Panasztöredékek (Eszmélés)

Az

első

száraz

levél

a

nyarat

morzsolja,

a

rönkök

aljára

ködmadarak

ülnek;

érzékeny

részünkből

lenyes

a

múlás,

árnyékujjak

írják

az

öröklétünk.

(Tegnapi fájdalmaink)

Törékeny

madárszó

kelti

a

reggelt;

hajunkba

friss

szél

markol,

elolvadt

a

hó.

Levetjük

tegnapi

fájdalmainkat,

a

ködbolyhok

fészke

kiürül.

(Egyetlen éj, csillagfürtök)

Terhétől

hajló

tűlevél-ágról

kő-madárraj

rebben

el,

időnkből

a

templom

falára

csillagfürtöket

lehel.

A

titokra

várni

kell

még,

a

Hold

hajfonata

aláhull,

hozzánk

a

felejtés

szól

az

árnyak

tompa

zajából.