Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Murányi Sándor Olivér: Az emlékmű
30 A sofőr azt gondolhatta, már elhaladt a vonat, mert lassított, de nem állt meg. A bíróság szerint ő volt a hibás. Mivel meghalt, megszüntették az eljárást. Utólag kiderült, a mozdonyvezetőt figyelmeztették, hogy nem működik a sorompó, de késésben volt. Így az előírt tizenöt kilométer per órás sebesség helyett hetvennel haladt. A bíróságon azt mondta, hogy a látási viszonyok jók voltak, ezért az előírás szerint nem volt szükséges a lassítás. Kétszer is leadta a kürtjelzést, mielőtt a helyszínre ért volna. Látta, hogy a mellette haladó busz a vonat elé kanyarodik, de nem gondolta, hogy nem fog megállni. Harmadszor is leadta a kürtjelzést, majd behúzta a gyorsféket, a forgószékén elfordulva, észvesztve menekült a vezetőfülkéből. Kísérője követte. Őt felmentették, a mozdonyvezető három év börtönt kapott. A fénysorompót még aznap megjavították. Azóta a falunkban két halottak napja van. Polgármesterünk alapítványt hozott létre, hogy segítse a hozzátartozókat. Érkezett is pénz az ország minden részéről. Hangversenyt, futballmeccset is szerveztek a célra, a bejövő adományokat a szülőknek adták. A gyerekek márványkriptát kaptak. Egy évvel később az alapítvány segítségével háromtagozatos iskolát építettek. A busz így kevesebb diákot kellett vigyen a szomszéd településre, és kikerülte a vasúti átjárót. A tragédia hatására Krausz Alfréd feltaláló kidolgozott egy veszélyhelyzet-előjelző rendszert: olyan jelzőberendezés kerül be az asztfaltba, amely mágneses alapon működve füttyel figyelmezteti a sofőrt, ha az átjáróhoz közeledik. Itt, a baleset helyszínén is beszereltek egyet. A falubeliek ma is megemlékeznek a tragédiáról. Minden évben a baleset napján koszorúznak a temetőben, és misét mondanak az elhunyt kisgyermekek lelki üdvéért. A szertartásra a szomszéd település tanárai és egykori diákjai is elmennek. A temetés után káosz uralkodott a faluban. A családok bűnö st keresve egymást vádolták, ellenségeskedés tört ki. Az egyik kisgyerek sírját savval öntötték le… A polgármestert a szülők azzal vádolták, hogy az alapítvány csak ürügy számára, és a pénzt nem jól használja fel. Emiatt eljárás indult ellene, de kiderült, hogy vétlen. A balesetben többen súlyosan megsérültek, ketten a mai napig szellemi fogyatékosként élnek. Egyes családok elköltöztek. Ezt a tragédiát a falu sohasem fogja kiheverni – hajtja le fejét szomorúan a férfi. Miközben mesél, a vízre pillantok. Szelíden hömpölyög, a stégnél egy kisfiú az édesanyjával eteti a vadkacsákat. A túlsó parton a szomorúfűzek idős kapucinus szerzetesekként hajolnak meg a folyam oltára előtt. Minden olyan meghitt most, az emberi és technikai hibák a messzeségbe tűnnek. Rövid révedezésemből a férfi hangja riaszt fel: – Ezt az emlékművet, amely előtt maga áll, ketten készítettük a fiammal. A kereszt rajta, hálából tettük, hogy életben maradt a lánytestvére. Amikor itt elhelyeztük, éppen erre járt Tóth, akinek a lánya meghalt a balesetben, és rám mordult: – Miért az én gyerekem? Miért nem a tiéd!
