Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Doncsev Toso: Egy pesti bolgár portréja (Apám emléke)
47 óhazai honvágyat plántáljon belém, másrészt kereskedőt faragjon belőlem, kinevelje méltó utódját a boltban, aki továbbviszi a cégét és a nevét, és harmadrészt mindeközben megtanítson az élet igazságaira, mindarra, amit nem oktatnak az iskolában, pedig valójában csak ezek az ismeretek segítenek eligazodni a világban és az életben, és egyedül eme útmutatások követése és betartása vezet sikerre. Apám rendhagyó oktató-nevelő munkája a dolog természeténél fogva nem lehetett módszeres, de annál szemléletesebbnek bizonyult, mert a fennkölt bölcsességeket, a hétköznapi tapasztalatot, az apró-cseprő eseteket meg a közvetlen látottakat rögtön magyarázat kísérte, és mivel magyarul beszélgettünk, illendőségből nem kellett visszafognom kíváncsiságomat, folyton kérdezhettem, erre ösztönzött ő is, aki tanítómesteremként az utazások alatt, a séták idején, sőt még az étkezések közben, meg elalvás előtt is szabadon kalandozott a témák rengetegében. Feleletei egyértelműek, világosak voltak, még akkor is, ha nem titkolta el a felmerülő ügyek ellentmondásosságát. Összefüggő világképet vázolt fel, kifejtette a dolgok rendjét, elmagyarázta az élet alapvető törvényeit, a társadalmi együttélés szabályait, leírta az általános emberi természetet, elemezte az egyes nemzetek megkülönböztető jellemvonásait. Mindezt saját kipróbált és beigazolódott tapasztalataként tárta elém, szakértői tudásának aranyfedezete önmaga volt, sikeresnek tartott és akként bemutatott életútja. Meggyőző erővel vallotta, hogy ismeri a társadalom mozgatórugóit, mert saját döntéseit ennek megfelelően hozta, és ezért a rengeteg nehézség és viszontagság dacára, midőn emberek milliói buktak el a sors vizsgáján, ő csillagos ötöst szerzett a nagybetűs ÉLET- nek nevezett legalapvetőbb tantárgyban. Apám gondolkodásának központjában szakmája, a kereskedés állt, ez volt erkölcsfilozófiai és gyakorlati tanításának az alapja, sarkalatos pontja, ezt tartotta a legfontosabb tantárgynak, amelyet kiválóan akart elsajátíttatni velem. A kereskedő legfontosabb tulajdonsága az üzleti szellem, az üzleti érzék. Ez velünk született hajlam, tehetség. Olyan, mint a muzikalitás. Zenélni lehet tanulni, de akinek nincs hozzá érzéke, műkedvelő marad egész életében. Anyádnak sem volt születésénél fogva tehetsége a kereskedéshez, de évek alatt beletanult. No hát nem kiváló, de jó üzletasszony lett belőle. De miért is? Mert tanulni akart, mert szerette csinálni, és mert tőlem tanult, és megfogadta a tanácsaimat. Minden szakmával így van ez, de a kereskedelemmel hatványozottan. Mindegy, hogy milyen foglalkozást űzöl, üzleti érzék nélkül el vagy veszve. Ha nincs benned kereskedői véna, képtelen vagy haszno- sítani a tudásod, mások fölözik le az általad megtermelt hasznot. Szóval szeretni, mi több, élvezni kell az üzletelést, azaz az adásvételt, az alkudozást. Csak abban érhetsz el kiemelkedő eredményt, amit kedvelsz, csak az a jó üzletember, aki szereti a hivatá- sát, a nagybetűs üzletet. Az igazi üzletember a szarból is aranyat csinál, a kutyaütő markában az arany gyorsan szarrá válik, még hajdanvolt emléke is elillan. Ahhoz kell a tehetség, hogy bármiben meglásd, felfedezd a lehetőséget és a nyereség esélyét, miben van haszon és mennyi, és mi rejt kockázatot, hogyan kerülheted el a kárt, vagy miképp csökkentheted. Ehhez sok gyakorlat és tapasztalat kell, kockázaton és kudarcokon át vezet az út a sikerhez és a pénzhez. Apám üzleti érzék szerint rangsorolta a népeket. Az élre – nemzeti elfogultságból – a bolgárokat tette, második helyre a zsidókat, harmadiknak az örmé-
