Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Doncsev Toso: Egy pesti bolgár portréja (Apám emléke)
46 Doncsev Toso Egy pesti bolgár portréja Apám emléke Az üzlethez három dolog kell: eladó, vevő és áru. A legtöbben azt hiszik, hogy ebben az ügyletben a legfontosabb az értékesítendő portéka, pedig nem így van. Te, az árus vagy a legfontosabb szereplő, te vagy az elsődleges, a legértékesebb árucikk, mert minden jó kereskedő legeslegelőször önmagát adja el, a benned megtestesülő bizal- mat értékesíted. A nagybani piac is eszerint működik, egy családi vállalkozásra meg százszorosan igaz, amit mondok. Az ár csak figyelemfelkeltő jelzés, az ár-érték valós arányára a garanciát az eladó szolgáltatja. Kitől szeretünk vásárolni? Aki rokonszen- ves, aki elnyeri a bizalmunkat. Ilyennek kell lenned. Vagyis olyan férfinak, akit az emberek szívesen fogadnának kedves ismerősükül, barátjukul. Kezdjük a kinézeteddel: előny, ha jóvágású legény vagy, ha netalán nem így lenne, ellensúlyozd a hátrányod humorral, mosollyal, kiváló modorral, lekötelező udvariassággal. Az a mondás járja, hogy a szem a lélek tükre, én pedig azt állítom, hogy az arc az ember legjobb rek- lámja. Rövidre nyírt haj, frissen borotvált arc, a tekintély kedvéért, vékony, stuccolt bajusz. A másnapos szakálltól ápolatlan, fáradt, beteges lesz a küllemed. A csavargók, a bűnözők meg a betegek azok, akik nem törődnek a külsejükkel. Egy üzletembernek erőt, energiát, egészséget, tisztaságot, derűt és magabiztosságot kell sugároznia, és félcentis szakállal ez nehezen sikerül. Apám egész életében, több mint ötven éven át, minden reggel, vasárnap és ünnepnapokon is borotválkozott, amikor a férfiak többsége elblicceli a szőrtelenítést. Élete alkonyán, súlyos betegen, kórházban fekve is hajnalban felkelt és rendbe szedte az arcvonásait, ahogy megszokta. Először friss hideg vízzel megpaskolta a bőrét, aztán ecsettel és rúdborotvaszappannal dús habot képzett a borotválandó részen, utána kellő dőlésszögbe igazítva önborotva-készülékét, a szőrszálak irányában kétszer végighúzta a borotvapengét a serkenő szakállon, a végén pedig egyszer kontrázott. A fölösleges habot kezével letörölte, aztán nedves timsóval végigsiklott a tükörsima felületen, kölnit permetezett az arcára és a nyakára, és végül leheletnyi krémet masszírozott be a pórusokba, mind a tíz ujjbegyével, frissítésként ismét megpaskolta a bőrét, és máris elkészült a hatperces procedúrával. Öregkorában is ruganyos, ránctalan és jó szagú maradt az arca. Vevői közül a szép nők is szívesen cuppantottak csókot rája, kellemes volt az érintése, még az íze is. Apám 1956 januárjában háromhetes első és egyetlen közös bulgáriai utazásunkat három dologra akarta felhasználni: egyrészt arra, hogy hazaszeretetet,
