Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Gyáni Gábor: Történészként a Forrásban
135 irodalmi lapok kínálata vészesen lecsökkent. A fejlemény hátterében, hivatalos indoklás szerint, az internetmédia gyors és ellenállhatatlan előretörése bújik meg, ami azonban nyilvánvaló álindok. Az interneten hozzáférhető folyóirat és a nyomtatott formában kézbe vehető folyóirat egyáltalán nem zárja ki egymást, viszont sok példa akad párhuzamos létezésükre. Amit egyszer kinyomtattak, az mondhatni örök életű, ami csak interneten létezik, az minden bizonnyal mulandó. Más oka is van annak, hogy jóval kevesebb folyóirat szolgálja ki manapság a nyomtatott beszédre szomjas olvasóközönséget. A közelmúltban megszűnt folyóiratok szinte mindegyike olyan kiadvány volt, amelynek nem állt a háta mögött valamilyen intézmény, akár egy város vagy megye. Az államilag felügyelt finanszírozási rendszer láthatólag nem kedvez az önálló, ráadásul a szellemében autonóm orgánumoknak, amelyek sorsa így eleve meg van pecsételve. Ha némelyikük túlélte ez idáig a folyóiratok támogatási rendszerének radikális átalakulását, akkor is nevetségesen kis állami (NKA) támogatásból tartja fenn magát – ideig-óráig. Beszédes példaként hadd említsem az 1989-ben indított negyedévi tudományos folyóiratot, a BUKSZ-ot (Budapesti Könyvszemle), amely – mint intézményes hátteret nélkülöző autonóm periodika – az állami kivéreztetés ellenére is még mindig tartja magát. Pedig egy teljes évre – legutóbb is – csak félmillió forint támogatást ítélt meg neki a pénzosztó szervezet, az NKA, amiből elvileg nemhogy periodikát, de még egy könyvet sem lehet megjelentetni. A Forrás kivételesen nagy szerencséje, és egyúttal a mi nyereségünk is, hogy a lap eleddig elkerülte ezt a sorsot, és remélhetőleg a jövője is biztosított. További, az eddigiekhez hasonló fél évszázadot kívánok a folyóiratnak, mint annak gyakori szerzője, egyszersmind buzgó olvasója.
