Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - A. Gergely András: Szimbolikus harc, jelképes győzelem, közlésbátorság
74 tett helyi problémák „csepp a tengerben” általánosítása, egy ellenforradalmár /Nagy-Szeder István/ piedesztálra emelése a fegyverrel megvédett szocializmus ellenében… És a további hozzászólók körében muzeológus, iskolaigazgató, műszaki tanárember is megszólal, mentve a szociográfusok szerepét, hisz csupán kis tükröcskéket alkottak itt a városiak véleményéből, jószándékúan, de végül félrevezetően is talán. Egy nagyipari gyár alkalmazottja egyenesen belekérdez: „Tükrözik-e Varga Csaba megállapításai a marxista szociológia pártosságát, vagy a szociográfiáét? A konklúziók, akárhány vélemény után, miért nem pártosak? Miért nem írta le ezt világosabban? Nem így kell ma írni az embereknek, mert akkor odajutnak, hogy negyed oldalnyit írnak tele kérdésekkel egy oldal elolvasása után…!” Berekesztem… Az inkriminált írások a Forrás 1979-es évfolyamából, valamely könyvtárból előkereshetők, kicsit más alakban, kötetformán is napvilágot láttak, melyről a kiadói ismertetőben ez olvasható: „Varga Csaba és Kamarás István különféle megközelítéssel vizsgálták a kisvárosbeli értékrendeket. Varga Csaba az életmódon, az életpályán, a döntéseken és a magatartásokon keresztül, Kamarás István a város művelődési intézményei, a közművelődés és a közízlés helyzete, a műveltség és a jövőkép bemutatásával érzékeltette a kisváros érték-hiányait, norma-zavarait és a nem túl gyakori, de annál értékesebb pozitív példákat. A kötet harmadik írása egy szociológiai kísérlet ismertetése. A kutatók munkájuk végeztével összehívták mindazokat, akikkel találkoztak, hogy ismertessék és megvitattassák velük a város jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket. A város legújabb kori történetében teljesen rendhagyónak bizonyuló »parlament« hónapokra első számú beszédtémája lett a városnak, heves indulatokat váltott ki mellette és ellene, ami a város vezetését illeti: ellene. A kötet negyedik írásának szerzője, Gergely András a szociográfiáról írt szociográfiát, vagyis a városban tevékenykedő szociográfusok munkájának és írásainak hatásáról, elsősorban az értelmiségiek és a vezetők körében.” 1 A publikált szociográfiai tanulmányok, valamint e „parlament”, a helyi „nemes tanács” szimbolikus közösségét megjelenítő gyülekezet összeállította probléma-katalógus Varga Csaba tollából Bajgyűjtemény címen nemcsak „kiverte a biztosítékot”, de a Forrás ban a további kutatók további írásaiból tervezett közlésnek is elejét vették. Ezek kerültek át a Valóság és a Mozgó Világ számaiba. Ám a kutatás evidensen nem „A Kisssváros” ellen szólt, mint ahogy Móricz „rokonainak” főszereplői Zsarátnok városban is megannyi kisvárosi fölháborodást okoztak, pusztán a magukra ismerés okán…, a kisvárosi önérzet és a kényszerű védekezési rutin szélsebesen kitermelte a két szembenálló oldal küzdőtáborait. A „szociográfiáról írt szociográfia” részleteiben is csak vázlatosan szólhat a helyi közvélemény polarizálódásáról, de egészében a hazai nyilvánosságtörténet egy kivételes fejezetéről is tanúskodnak mindezek mint mutatványok… E vízműklubbeli vitában Zám Tibor mintegy húsz évnyi szociográfusi múltjára építve megfogalmazta: csupán reflexiókat jelez, de a helyzet leginkább a két-három évszázaddal korábbi hitvitákra és eretnekégetésekre emlékezteti, s mint ahogy a marxizmus nem dogma, melyet tetemrehívásra lehetne használni, 1 A. Gergely András – Kamarás István – Varga Csaba 1986 Egy kisssváros. Szociográfia . Művelődéskutató Intézet, Budapest (Műhelysorozat 7.). http://mek.oszk.hu/18000/18069/
