Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Zelei Miklós: Berzsenyi-szendvics
63 Nem csak akarni kell hanem az is kell, hogyha illetékes fórumokhoz elmennek azok, akik akarnak, ne süllyedjenek el a bélyegzőpárnák és bélyegzők, a ki-, be-, fel-, le- stb. adványok ingoványában, s ne csak meghallgatásra találjanak, hanem segítségre is. Igen jó példa a főiskolán alapított egyik klub, ahol minden bútordarabért külön ostromot kell indítani. Aki ebbe belefárad, az lesz a közönyös – ez egy másik állomás valahol a mulandóság és a bürokrácia között. Mozi, kirándulás, hangversenybérlet Igen fontosnak tartom azt, hogy a KISZ egyáltalán nem KISZ-jellegű feladatokat old meg. Mivel a KISZ politikai szervezet, munkájának is politikainak kellene lennie, ehelyett feladatköre leszűkült arra, hogy több-kevesebb rendszertelenséggel megszervez egy-egy mozilátogatást, kirándulást, időszakonként kioszt egy- két hangversenybérletet, operabérletet stb. Elképzelhető, hogy a fasiszta ifjúsági szervezetek tagjai is jártak ilyen módon moziba. Így ez nem is lehet elegendő a szocialista közösség kialakításához. Ez hozzátartozik a közösségi neveléshez, de nem csak a szocialista közösség kialakításának a jellemzője. Valami több kellene, s bízom abban, hogy a vita során majd kialakul, hogy mi is az a többlet. Az évfordulónaptár alapján tartott langyos ünnepségeket sem tarthatom komoly eszmei megmozdulásoknak – így a KISZ szerepe szinte a bélyegárulásra korlátozódott. Aki ennél többet vár, az úgyszintén kiábrándul, s a jól ismert recept szerint közömbös lesz. A meghirdetett eszme valahol elkerülte a valóságot, illetve a szó és a tett nem találkozott egy pontban. Ezért jó néhány lelkes KISZ-aktivista szava marad pusztába kiáltott, még több végzi munkáját ímmel-ámmal, a tagság nagy részére pedig jellemző a skizofrenitás: igen, KISZ-tag vagyok, hogy miért, nem tudom, hogy ez nekem mit jelent, azt sem tudom, hogy miért léptem be, azt se, de azt se, hogy miért vettek fel, de mindenki az, miért pont én ne legyek? Az unalomról Dr. Karl Leonhard Biológiai pszichológia című könyvében azt írja erről, hogy a legnemesebb emberi tulajdonságok közé tartozik, mert jelzi, hogy a környezet élményanyaga hozzánk képest szegényes, élményéhségünket nem tudja kielégíteni. Nem tudja ezt a KISZ sem. Unatkozunk az egyetemeken és főiskolákon egy nagy darab langyosságot majszolva a félév végi aláírásokért, elégségesekért és jelesekért (ki melyikért), s valaki bejön az utcáról és felkiált: jé, milyen közönyösek! A sikertelenségek és lebunkózások elvették majdnem mindenkinek a kezdeményezőkészségét, az önállóságát, de a kedvét mindenképpen, ha az előbbiek, mint kihasználatlan lehetőségek, meg is maradtak. Az érdektelenség a közöny képét öltötte magára. A legtöbben önmagukban küzdenek ez ellen, elszigetelt esetekben gyakran sikerül is leküzdeni, de nem sikerül magasabb szintű közösségi megvalósulása.
