Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Zelei Miklós: Berzsenyi-szendvics
62 68 nyara után vagyunk. Mögöttünk a csehszlovákiai bevonulás. De mögöttünk vannak, szűrten ugyan, 68 nyarának más emlékei is. A szocialista sajtóban látott képek arról, hogy szoktak a világban lázadni is. Élt a szívünkben sosem volt szabadságunk – és forró volt a lángja. Hogyan gondolkodtam abban az időben? Ezt elég pontosan megmutatja az a vitacikk, amely Antibűvölet címmel jelent meg a Szegedi Egyetem 1970. március 9-i számában (VIII. évfolyam, 3. szám, 4. p.). Másodéves főiskolás vagyok. Egy hét van hátra nagyobbik fiam születéséig: felnőtt vagyok. Ugyan már! Még teljesen gyerek. Anyagilag is, lelkileg is önállótlan. Viszont van írógépem. Akkor írjunk. És írtam, mert megihletett az egyetemi lapnak a fiatalság közömbösségéről szervezett vitája. A cikkem címét kitették az 1. oldalas ajánlókeretbe is. Mennyi tudatlanság szorult ebbe a két-három flekkbe! Mennyi eszmei zavar, fogalmi tisztázatlanság. És mennyi jóhiszemű bátorság… Amikor minden politológiai előképzettség nélkül rátaláltam a két totális diktatúra azonosságaira. Az egyetemi lap szerkesztője bölcsen kioperálta azokat a mondatokat, amelyekben ezt fejtegettem. Hogy a fasiszta Németországban sem volt választási lehetősége egy fiatalnak, mert csak egy ifjúsági szervezetbe léphetett be. És nálunk sincs választási lehetősége, mert csak egy ifjúsági szervezetbe léphet be. A lapszerkesztő türelemmel és szeretettel bánt velem. Tudta, hol élünk. Én még csak tanultam. Elmagyarázta, hogy ha ez benne lesz a cikkben, akkor mindenki csak erről fog beszélni, és senkit nem fog érdekelni, amit a közönyről írok. De az is túl sok lett, ami maradt: „Magyarországon még semmilyen államformára nem volt jellemző a demokrácia, különösen nem annak gyakorlati megvalósítása, a demokratizmus, a demokratikus légkör. Ahhoz, hogy elhalhasson a demokrácia, először meg kell valósítani a demokráciát. Érvek és csizmák Igen jellemző volt a Bölcsész (JATE BTK KISZ VB lapja) utóbbi számaiban zajló vita, melyet Rittersporn Gábor KISZ-ről írott cikke indított el. Nem érdemben akarok hozzászólni ahhoz a vitához, csupán stílusát és metódusát értékelve szeretnék bekapcsolódni ebbe a vitába. Rittersporn érvelő, logikus és gondolkodó írására, melyben a KISZ-problémákat jó néhány »kényes« oldalról vizsgálta, Hegyi András, volt kari KISZ-titkár teljességében antiintellektuális, érvelés nélküli, ledorongoló, sőt elfojtó, s valamiféle felsőbbség nevében kinyilatkoztatott írása volt a válasz, amely a szocializmus egy egészen más korszakát engedte asszociálni. »Ha politikai szervezet, akkor engem nem érdekel« – hangzik el Fenákel Judit vitaindító cikkében valamelyik hallgató szájából. Hogy ilyen elhangozhassék, azt szinte csak az előbbihez hasonló stílusú »csizmaérvek« tették lehetővé. Íme a közöny egyik állomása. Ehhez az állomáshoz tartozik még sok bakterház, mint amilyenek az unalmas, szinte csak adminisztrációra szorítkozó KISZ-gyűlések, a KISZ-munka helyetti KISZ-munkátlanság stb.
