Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Alföldy Jenő: A szociográfia ihlető ereje (Megemlékezés Zám Tiborról)
56 Alföldy Jenő A szociográfia ihlető ereje Megemlékezés Zám Tiborról A kecskeméti Forrás folyóiratot rendszeresen olvasók tudják, hogy az 1969-ben még kéthavonta napvilágot látó periodik a, 1974-től havi folyóirattá bővülve, ezt az alcímet viseli: „Szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat”. A hangsúlyt most a szociográfiára helyezem, a műfajt rendszeresen és kiemelkedő szinten művelő, novellistaként, regényíróként is ismert Zám Tiborról (1929‒1984), a Forrás oszlopos munkatársár ól megemlékezve. A szépirodalom és a publicisztika határvidékén egyensúlyozó műfajnak , a szociográfiának volt felelőse és művelője a szerkesztőségben egészen haláláig, országos szinten is magas fokon. K ét kisregénye, a Túl a poklon, a szatirikus Interurbán, valamint a Szeplős fogantatás (1983), továbbá Jelenések napja című, vegyes műfajú kötete mellett több kö nyvben adták ki riportjait és szociográfiáit, illetve szociográfiai tanulmányait a következő címek alatt: Bács-Kiskunból jövök (1973), Hortobágyi jegyzetek (Szirmai Brigitta fotóival, 1975), Tanyabejáró (1977), valamint Tények és indulatok (posztumusz, 1987). E fölsorolás már sejteti, hogy a vidéki magyar társadalom állapota, története és jövője izgatta. Érdeklődés ét a tanyavilág, és általában a peremhelyzetben élő, mezőgazdasági munkából élő emberek életmódja, megélhet ési körülményei, küszködése és életképessége kötötte le. Vállalta írásainak publicisztikai jellegét, mert közösségi érzelmű író volt. Felnőtt élet ének tizenkilenctől harminckét éves koráig tartó szakaszában pedagógusnak készült az egri főiskola magyar–történelem szakán. 1952-től a debreceni agrártudományi felső iskolában tanársegédi beosztásban oktatta a diákokat, majd tanulmányi előadóként dolgozott. 1957-től a Hortobágyon, Parádon és Biharkeresztesen vállalt tanári állást, végül 1969-től egy kúriaszerű, régiségében szegényes Kecskemét melletti tanya lakójaként járt be utolsó, véglegesnek mondható munkahelyére, a kecskeméti Forrás szerkesztőségébe. Hatvani Dániel mellett neki és követőiknek köszönhető, hogy Kecskemét kulturális folyóirata kialakította és a megváltozott körülmények között is őrzi valóságirodalmi jellegét . A műfajnak jelentős múltja van irodalmunkban. Hagyományai a harmincas-negyvenes évek népi íróinak műveire nyúlnak vissza. Erdélyben például a trianoni békediktátum miatt elszakadt magyarság megmaradását szolgáló Mikó Imre, Kós Károly, Nagy István, Böz ödi György vagy Tamási Áron, a Felvidéken