Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Alföldy Jenő: A szociográfia ihlető ereje (Megemlékezés Zám Tiborról)
57 Fábry Zoltán, a Délvidéken Szenteleky Kornél és köre művelte a társadalomkutató és tényfeltáró műfajt. A közös eredet legalább a falujáró Móricz Zsigmond riportjaira, Móra Ferenc Alföld-kutatásaira, a Kiskunság életéről tanúskodó és Zám Tibornak közvetlen példát adó Nagy Lajos, a Dunántúlon kutakodó Fülep Lajos, majd Kodolányi János röpiratszerű, a népességfogyás vészharangját megkondító társadalomkritikai írásaira tekint vissza. Az ő nyomukban bontott zászlót a népi írók mozgalma, egyre határozottabban követelve a „hárommillió koldus” emberibb életét. Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Féja Géz a, Kovács Imre, Szabó Zoltán és a nagy nemzedék többi kiválósága jelentős megújulást hozott irodalmunkba. A háború után hosszú évekre megszakadt a sokat ígérően demokratikus, szociális töltésű irodalmi és társadalomtudományi áramlat. A hatvanas és hetvenes években föléledő hagyományok legkiválóbb képességű szociográfus ainak sorában kell számon tartani Zám Tibort és pályatársait, akik letették az asztalra a maguk szociológiai állásfoglalású műveit. Albert Gábortól, Csák Gyulától, Csoóri Sándortól, Fekete Gyulától Galgóczi Erzsébeten át Tornai Józsefig, Lázár Istvánig, Szász Imréig, Varga Domokosig, és még tovább terjed ez a maradandó rajzás. Említendő Moldova György is a maga sikerkönyveivel, a Zám által több ízben is idézett , Csongrád megyében működő, bátorságával ugyancsak kitűnő Mocsár Gábor. És külön kiemelem Hatvani Dánielt, aki a Forrás n ál Zám Tiborral sok évig egy időben dolgozott. Hatvani Zámhoz hasonlóan tanyaspecialista volt, és főszerkesztőként nemcsak saját írásainak bátor szókimondásáért, hanem olykor a nála alkatilag óvatosabb Zám Tibor tényfeltáró publicisztikáinak „odafönt” nemigen „tűrt” igazmondásáért is tartotta hátát. (Szerencsének mondható, hogy a megye vezetőségében dolgozó dr. Romány Pál kiváló mezőgazdasági szakember volt; Zám Tibor itt-ott mint tudós közgazdát idézi.) A szociográfus nem akarta kihívni maga ellen a sorsot, de a puszta tények felsorakoztatásával már sikerült fölkavarnia a hazai, különösen a Bács-Kiskun megyei tanyapolitika állóvizét. Az pedig eléggé posványosnak, olykor elnyeléssel fenyegetőn mocsarasnak bizonyult. Zám Tibor olthatatlan szenvedéllyel, éber figyelemmel járta az országot, főként Bács-Kiskun tan yavilágát és falvait. Ez a megye még ma is bővelkedik a szórványtelepülésekben. A Berettyóújfalun született, s a vidéki élet iránt különösen fogékony író, úgy sejtem, azért választotta a szociográfia műfaját, mert maga is „alulról jött”, a hazai lakosság szegény sorsú, plebejusi rétegéből. A gyenge fizikumú, testi szenvedésével naponta megküzdő író és mezőgazdasági szakember egy igazi értelmiségi öntudatá val fölvértezve szállt szembe saját hátrányos helyzetével. A szegénység és elmaradottság miatt nehéz sorsú emberek között találta meg értelmes és közhasznú tennivalóit. A szó talán ósdin cseng, de elkötelezett író volt. A szociográfia műfaját is tévesen véli az esztéták egy része elavultnak. Kimondható viszont, hogy ma hiányzik a tényirodalom művelőinek utánpótlása. Pedig a közelmúlt nagy változásai is érdemesek volnának a föltárásra. Z ám Tibor a megyei szórványtelepülések, a Bács-Kiskun megyében leginkább elterjedt tanyák lakóira fordította a közfigyelmet. A mezővárosok, falvak lakói köz ött i s akadtak tanyatulajdonosok, de ők legföljebb nyaranta laktak odakint, s művelték néhány parcellára rúgó gyümölcsösüket, szőlőjüket. A szociográfus nem velük, hanem az egész évben a tanyán élőkkel foglalkozik elsősorban. Arra
