Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Füzi László: „Nem az a fontos, hogy ki hol van, hanem hogy ki van valahol” (Dr. Szurkos István Amit nehéz kimondani című könyvéről)
114 tragédia, Pistu fiuk halála 1981-ben. Pistu az apai vágyat is megtestesítette, arra a marosvásárhelyi orvosi egyetemre készült, amelyiken Szurkos doktor nem lehetett tanársegéd. „Én ott fogok dolgozni, ahol apámnak nem lehetett” – mondta, ha erről beszélgettek. Az apa a fia haláláról így beszélt: „A mai napig nem találok vissza régi voltomhoz, korábbi énemhez. Fokozatosan elvesztettem minden karriervágyamat, eddigi hatalmas élni akarásomat.” A Ceauşescu-rendszer tombolása mégis új tervet kovácsoltatott vel ük. A fő, hogy együtt maradjunk gondolata jegyében a szülők az emigrálás gondolatával kezdtek foglalkozni. Ehhez az egész családnak egyszerre kellett útlevelet szereznie, ez megtörtént, mindent elő kellett készíteni a kint maradásra, így a házukról is gondoskodni kellett, ez is megtörtént, s azt a látszatot kellett kelteniük, hogy nem akarnak kint maradni, ezt is megtették. Ezeket a konspirációs akciókat nem lehet elmesélni, ha valaki érteni akarja őket, annak el kell olvasnia a könyvet. A Hollandiában való letelepedésüket is előkészítették. Ezt a tervüket azonban nem tudták megvalósítani, így mentek tovább Svédországig. Az áthajózás után autóztak tovább, míg Jönköping városát el nem érték. „Mikor egy kanyar mögül előtűnt a város, emlékszem, megdobbant a szívem. Kinyújtottam a kezem és rámutattam a dombra , melyet egészen benőttek a házak. »Nézzétek! Ott fogunk lakni!«, mondtam a lányoknak, s úgy is történt. Ha nem is a legelején, de egy idő múlva valóban ott vettünk házat” – mondja svédországi helykeresésükről. Jönköpingben, a városi könyvtárban talált magyar nyelvű könyveket is, elsőként Orweltől az 1984 című könyvet olvasta el, Koestlertől pedig a Sötétség délben címűt. A svéd állampolgárságot 1987-ben szerezte meg, de már 1985-től a jönköpingi kórházban dolgozott szülész-nőgyógyászként, az állampolgárság megszerzése után osztályvezető főorvosnak nevezték ki, 1999- ben nyugdíjas lett, de tovább dolgozott Jönköpingben helyettesítő főorvosként, több alkalommal dolgozott Norvégiában, Lappföldön, Kirkenes városában, közel Murmanszkhoz. Az állampolgárság megszerzése után szinte azonnal hazalátogatott Háromszékre, a nyolcvankilences fordulatot követően segélyszállítmányokat vezetett Erdélybe. 2000-ben Stockholmba költöztek, ott is helyettesítő főorvosként dolgozott, feleségével ma Stockholmban él. Életünk fontos szereplői, így volt ez akkor is, ha néha sikerült találkoznunk, s így van akkor is, ha a róluk szóló hírek érkeznek el hozzánk. Szurkos István életútjának rövid, kivonatos ismertetése is jelzi, milyen erős intenzitással élte az életét. A személyes emlékezés és a Szeku által összegyűjtött anyag alapján az idézettek mellett ezer más történetet lehetne felidézni, ahogy az életút fontos pontjait is pontosabban lehetne bemutatni, ha lenne rá terünk. Szólni lehetne arról, hogy az idők során magyarországi megfigyelője is akadt, tehát innét is figyelték tevékenységét, idézni lehetne, ahogy Kányádi Sándorral arról beszélgettek, hogy kinek volt magasabb rangú tárgyalója a Securitate részéről. Ebben a „vetélkedésben” Kányádi nyert, neki tábornoki rangban lévő tárgyalója volt, Szurkos doktornak pedig ezredesi rangban lévő. Szólni lehetne arról is, hogy Markó Béla kockás füzetbe írott verseit tanár barátja, Kiss Lazi mutatta meg neki. Szólni kellene arról is, hogy Jönköpingben, a könyvtárban pontos lista volt az ország könyvtá-
