Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 2. szám - Tóth László: Az idők változása (Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez)

103

Négerkérdés?

Irodalmi lapunk, az Opus új számában nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni

Vrábel Tünde már címével jelzett tárgya miatt is ígéretesnek látszó, bőségesen

lábjegyzetelt tanulmányát (

Mark Twain és a négerkérdés

). Melyből azonban arról

értesülhetek, hogy ifjúkorom egyik kedves, emberségre nevelő, megindító, s

ugyanakkor izgalmas olvasmányának, a

Huckleberry Finn-nek az USA-ban újabban számos bírálója akad, és sok amerikai iskolában és könyvtárban is tiltólistán

szerepel (2000-ben például az első ötven között is az egyik legelőkelőbb – a

negyedik! – helyen szerepelt a legtöbbször betiltott könyvek között!). Na, ilyenkor szokott kitörni rajtam a frász! (Hol vagyunk? A

szovjetónióban

? – jut eszembe

Kukorelly Endre barátom

ROM-ja. Vagy Husák elvtársék 1968 utáni posztsztálinista Csehszlovákiájának diktatúrájában? – jutnak eszembe életem sötétebb napjai is.) S amikor a tiltás okát (okait) olvasom, már hinni sem akarok a szememnek.

Mely(ek) szerint a könyvet be kell tiltani, mert 1) „brutális elemeket tartalmaz”;

2) vannak, akik „nem értenek egyet a regény befejezésével”; 3) „rasszista jegyek”

fedezhetők fel benne (valamely Pihent Agy még azt is megszámolta, hogy

219-szer szerepel benne a ,néger’ (,nigger’) szó; 4) túlságosan „férfiközpontú”. A szerző azzal zárja dolgozatát, hogy a

Puddingfejű Wilson

t – a regényt ért kortárs

bírálatok ellenére is – azért tartja kiemelendőnek, „mert megmutatta, hogy a 20.

századhoz közeledve nem minden amerikai gondolkodott amerikaiul”. Na most

– félretéve e mondat s az ilyen mondatok, megjegyzések történelmietlenségét –,

ha a

Huckleberry… kapcsán imént idézett (hivatkozott) infantilizmusok, kimódoltságok, ideologikus ráfogások és belemagyarázások, időtévesztések jelentik

(jelentenék) az amerikai (amerikai módon való) gondolkodást, az isten mentsen

meg tőle mindünket. Egyébként is, ilyen alapon brutális elemei miatt (kiűzetés a

Paradicsomból, lángpallosok stb.), továbbá férfiközpontúsága miatt (mi az, hogy

Ádám bordáját kivéve teremtetett meg a nő, mi az, hogy ily módon másodrendű,

mi az, hogy alárendelt stb.) betiltanák már magát a

Bibliá

t is, melyben ráadásul a

teremtés végkifejletével sem értek egyet (mivé lett végül a „teremtés koronája”,

az ember!?). Igaz, jobb, ha nem adok ehhez senkinek se ösztönzést (érveket),

hiszen már amúgy is nagyon sokan vannak, akik legszívesebben kitörölnék a

Bibliá

t is az emberi műveltségből…

(2016. február 21.)

Voks

A

Simon Attila történész barátommal Szent-Iványi Józsefről, a

két világháború

közötti csehszlovákiai magyar politizálás e jeleséről írandó monográfiánkhoz

olvasgatok, jegyzetelgetek. Íme, kerüljön ide például egyik, kilencven évvel

ezelőtti passzusa az 1925-ös csehszlovákiai választások idejéből: „...a demokrácia

választási harcában ellentéteket kell keresni és gyártani. Aki több hibát követ el

és több támadási felületet hagy fedetlenül, az gyengébb. Az agitációs eszközök

gyártásában az ügyesebb az erősebb is. A

választási küzdelem ki szokta váltani

sokszor a

leggaládabb rágalmakat, és minden harc hiába van ellene. A

választási küzdelemnél, bármily embertelen, még a

háború is szebb. Herczeg Ferenc