Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Tóth László: Az idők változása (Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez)
104 Széchenyi szájába adja a politikai harcok idején az elkeseredett kijelentést: »Mennyivel szebb volt a francia harctéren: öltük egymást, de nem gyaláztuk.«” Itt azonban hirtelen elfog a kétely: valóban kilenc évtizeddel ezelőtti ez az idézet? Hát... igen... A király meztelen. Még ha már régóta parlamentben ül is. Ezek után tényleg nem tudom, hová tegyem a voksomat... Tegyem-e még valaha valahova? (2016. április 20.) Igazságtalanság? Azt írja Gál Sándor legfrissebb jegyzeteiben, micsoda igazságtalansága a sorsnak, hogy jövőre már nyolcvanéves lesz. Én azt gondolom, a sors közömbös, s nem ,igazságos’ vagy ,igazságtalan’. Csak az ember számára nem tud közömbös lenni, hogy közömbös. Én eddig jól el voltam vele: olyan volt, amilyen (volt benne hideg is, meleg is – igaz, túl hideg talán nem, de túl meleg sem!). S ha eddig közömbösségében volt hozzám olyan, amilyen, mi szebbet kívánhatnék magamnak a hátralevőkhöz, hogy ez most már maradjon is így. Különben is, hál’ istennek, ha azt veszem, verni nem vertek, kínozni nem kínoztak, s emberségemben sem aláztak meg (nagyon) eddig. (S, ami talán ennél is fontosabb: családtagjaimat, szeretteimet sem.) Ha a testileg, lelkileg megnyomorítottak felől nézem, bizony, elég nagy igazságtalansága lehet a sorsnak, hogy őket igen, másokat (még?) nem (egyelőre?). Ebből a szempontból ugyan mért panaszkodnék a sors igazságtalanságára, hogy maholnap már betöltöm a hatvanhetet? Inkább azt mondom: hál’ istennek, hogy már hatvanhét leszek. Inkább áldhatom a sorsom, hogy még mindig így. S kívánhatnék-e magamnak nagyobb ,igazságtalanságot’ a sorstól, hogy még hetven- meg nyolcvanévesen is legalább így, a fentiek – s más egyéb elképzelhetők, de nem kívántak – nélkül?! S hogy így legyen, így maradjon, istenemre, arról is boldogan lemondanék, hogy hatvanhétnél (sokkal) több legyek… (2016. június 8.) Beköszön- Fiatal kollégám főszerkesztői beköszöntője a lapban, melyet annak kiadói az irányítására bíztak a minap. Új ember kovácsa… Szocialista nevelés... Liberáldemagógia... Szabad ság- dogma… Vajon melyikünk tehet róla, hogy cikke olvastán ilyenek jutnak eszembe? Vajon melyikünk téved? (2016. július 1.) Sebek Arra ébredtem az éjszaka kellős közepén, hogy rettenetesen fáj a tenyerem. Mindkettő, ugyanazon a helyen, középen (a kéztőcsontok és az orsócsont között). Talán Krisztus öt sebe közül nyilallt bele kettő? (2016. december 13.)
