Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
22 „energiavámpírnak”, akinek a társasága nagyon fárasztó, úgy érezzük, minden energiánkat elszívja. S nekem eszembe jut, hogy szlovákok és a csehek erre azt mondják: „pije mi krv” (issza a véremet). Hátha a szlovákiai magyarok műve az „energiavámpír”?! Így magyarították a „pije mi krv” fraz émát . Ha így van, gratulálok a fordítónak. – S még mindig a magyar és szlovák nyelv korridorairól! Szlovákul nem a született s magyarul sem tudó szlovákoktól tanultam a legtöbbet, hanem a magyarul még beszélő, de már inkább szlovákul gondolkodó asszimilánsoktól, azoktól, akik magyarul beszéltek hozzám, s csak akkor fordították szlovákra a szót, amikor valami tősgyökeres szlovák nyelvi fordulatnak nem találták a magyar megfelelőjét. Tehát pontosan azokat a szlovák idiómákat szállították így nekem házhoz, amelyeket hiába kerestem volna a szótárakban. A szlovák irodalomelméleti terminológiát pedig a mai napig Tibor Žilka (Zsilka Tibor) Poetický slovník jából (Poétikai szótár) puskázom. ( Žilka-Zsilka nyitrai kétnyelvű, magyar–szlovák műveltségű irodalomteoretikus, szlovákul, magyarul egyaránt ír, és jól ír, következésképpen az irodalmi példái néha a szlovák írásaiban is magyarok, s így valamiképpen a szlovák szövegei is könnyebben megközelíthetők.) Február 15. Már végképp nem a nyilvánosságnak írom a naplóimat. 2011-gyel tulajdonképpen befejeztem a naplóírást. Ami most van, az már csak ráadás. Kinyúl egy kéz, egy láb a koporsóból, s nem tudom őket visszatűrködni. – A februári Forrás ban nyolc-tíz író Mészöly Miklósra emlékezik. Mikor Márton Lászlóhoz érek ( „Odaadtam neki a pohár vizet, a kórházban, ő meg elfogadta, mert hát frontot megjárt ember, és mondtam neki, hogy ez egy bajtársi segítségnyújtás...” ), beleharapok az öklömbe, hogy el ne sírjam magamat. (Vastagon aláhúzogatva még Nádas Péter és Kukorelly Bandi szintén drámai szövegei Mészölyről.) Február 25. Zajlik a Kommunista Terror Emléknapja. Magyar Gulaggá akarják stilizálni Recsket, a Hortobágyot stb. Rendben! De van a dolognak egy olyan lehetséges nézőpontja is, amelyről nemigen szoktunk beszélni. Magyarországnak nincs Szibériája (Rákosi állítólag panaszkodott is emiatt), s így a szerencsétleneket csak oda telepíthették, ahol már korábban is laktak, éltek, dolgoztak emberek. Recsk és a hortobágyi táborok az oda deportáltak számára munkatáborok voltak, az ilyen kényszerintézmények minden gyötrelmével, de ezt úgy kell vajon értenünk, hogy azok, akik eredetileg is ott laktak, akiknek a kőtörés és a látástól vakulásig való mezőgazdasági munka életformájuk volt (parasztok, kőbányászok stb.) már eleve munkatábori körülmények között születtek, éltek, dolgoztak? Mert ha igen, akkor ez is adalék lehet a népi írók mozgalmának a motivációjához. A cseléd és a paraszt már a két háború között is „munkatábori” viszonyok között élt, s ezek a viszonyok az ún. felszabadulás után sem igen változtak: a föld, a termelőszövetkezetek, az állami birtokok ugyanúgy halálra gyötörték az ott dolgozókat, mint korábban a földesurak és a bérlők. Február 29. Minden haláleset után azt kérdezem magamtól: ki lesz a következő? Meghalt Fukári Vali (ismert pozsonyi helytörténész, kutató, egykori egyetemi évfo-
