Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
21 Viktort emlegeti, akinek, úgymond, van bátorsága „ellenállni”, az árral szemben úszni. (Tele van a sajtó Orbán állítólagos győzelmével, amelyet az Európai Unió parlamentjében aratott a „felkészületlen parlamenti képviselők fölött”.) Tegnapelőtt a Hősök terén 400 000 ember tüntetett – szintén Orbán mellett. Akkor pedig hogy is vagyunk azzal az úszással és árral? Úgy tűnik, Magyarországon ma Orbán maga az ár, s ott a meglehetősen gyenge ellenzék úszik az árral szemben. Brüsszelben pedig Orbán a hazai „árra” hivatkozva próbál a nyugat-európai árral szemben „úszni”, s így végül is ár úszik árral szemben. Nekem meg nincs kedvem semmilyen árral sodortatni magamat. Engem a forrás érdekel. De a zavaros áradatok közepette még csak sejteni sem lehet, hogy hol van az a bizonyos kútfő. – Más. Valamikor azt mondtuk: a háború a politika folytatása fegyverekkel. Ma azt mondjuk: a sport a politika folytatása az arénákban. Tegnap a vízilabdásaink verték meg a görögöket, azelőtt meg kézilabdások kényszerítették térdre a gőgös franciákat. Didier Dinart, a világ- és olimpiabajnok mondta a meccs után: „ De l ' espoir? Non.” (Van még remény? Nincsen.) „ Nagyon sokáig nem voltam a vesztes bőrében. Most érzem azt, amit a többiek éreztek az elmúlt négy évben. A jövőben több alázatra lesz szükségünk...”, folytatta a francia kézilabdás híresség. Bár francia politikus mondaná ezt, a magyarok előtt meghajolva! Az lenne az igazi győzelem! Ma az izlandiakkal játszanak Fazekasék (Fazekas Nándor a magyar kézilabdázók kapusa, akiről Nikola Karabati ć azt mondta, hogy „Ma este a magyar kapuban a világ legjobb kapusa állt” ), utánuk a női vízilabdázóink következnek. Megint láthatom játszani Drávucz Ritát, remélem, még mindig jól játszik! (És még mindig szép!) – De vissza az Aranybullához! II. Andrásnak nemcsak az „első magyar alkotmányt” köszönhetjük, hanem a magyarországi pénzgazdálkodás azelőtt sosem látott megerősödését is. A mindig pénzhiánnyal küzdő király mikor a szentföldi sikertelen hadjáratából hazatért, nemcsak feleségét, Gertrudist találta „fenekestől felfordulva”, hanem az országot is. Kénytelen volt a vámszedés és sóértékesítés jogát eladni a pézváltóknak (a „bankároknak”, mondanánk ma), s ezzel ezer esztendőre megvetette az országban a pénzhatalom alapjait. Azt megelőzően a magyarok ugyanis alig használták a pénzt, minden település, főleg minden nagybirtok szinte mindent maga állított elő, önellátó volt, a kereskedelmi forgalom gyér volt, a piacra termelés kismértékű. Hozzávetőleg minden annyit ért, amennyit a beléfektetett munka, vagy amennyi birtokfedezet volt mögötte. Ez az egyensúly bomlott föl a pénz egyeduralmával, s csúszott át a hatalom nagy része a bankár ok, az ügyeskedők, az uzsorások kezébe. (S nincs ez a középkorban s a renszánsz idején és világviszonylatban sem másként, s tulajdonképpen a gazdasági és hatalmi rendszernek erről a tektonikus átrendeződéséről szól A velencei kalmár, s ennélfogva Shakespeare-rel kapcsolatban antiszemitizmust emlegetni az abszurdumok abszurduma.) Magyarország nemesurainak sikerült a királytól kikényszeríteniük a király elleni lázadás lehetőségét, az Aranybullát, de hol késik az éji homályban az a Bulla, amely a bankok elleni hathatós lázadás lehetőségét körvonalazná és biztosítaná? Február 2. Tetten ért szavak a rádióban. Valaki az „energiavámpír” kifejezést magyarázza. Bizonyos körökben azt a kiállhatatlan, dumakóros embert nevezik
