Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
20 Tőzsér Árpád Sokszögű együttgondolkodás Naplók naplója 2012-ből Kórház az egész világ 2012. január 1. Tegnap leakasztottam a falról a 2011-es falinaptáramat, s mielőtt eldobtam, csakúgy szórakozásból összeszámoltam benne a napokat, hogy az elmúlt 2011-es esztendőben valóban 365 volt-e a 365. Megvolt az utolsó napig. A 2012-es év napjait egyelőre nagyon egyszerű összeszámolni: egy – unus – ogyín. Újév van a rádióban is, Markos György félig magyarul, félig oroszul mond frenetikus vicceket: Aztán, mint aki jól végezte Olgát, elment Szerjózsa min- den irányába. Csörög a telefon: Olinka (magyarul: Olga) néni (egy öreg morva asszonyság, a feleségem barátnője telefonál – Pozsonyban egyébként rengeteg a morva betelepült, 1918-ban nem maguk a szlovákok, hanem a beözönlő morvák szlávosították el a várost), szóval „ pani Olinka” van a drót másik végén, boldog új esztendőt kíván, s cseh-morva újévi mondókákkal szórakoztat bennünket: Na nov ý rok, slepíči krok! (Tyúklépésre van az új év .) Do Troch krále o krok dále! (A Vízkereszt egy lépéssel odább van.) Csehül ezek is vannak olyan kirobbanó erejű szójátékok, mint Markos szóviccei. A régi naptárak nem a falon, hanem az ilyen mondókákra akasztva lógtak. S nem kellett minden évben cserélgetni őket, száz évekig kitartottak. Január 14. Olvasom az irodalomtörténész Németh Zoltán kitűnő blogját a Bárka honlapján: a somorjai Fórum Intézet kikutatta és feltette az internetre az 1946–48-as csehszlovákiai magyar kitelepítettek névsorát. Számomra nem annyira maga a névsor a szívszorító, mint inkább az a szenvtelenség, amellyel a most negyvenkét éves (tehát a fiatalabb évjáratokhoz tartozó) Németh a névsort olvassa, s beszámol az olvasottakról. A meghurcolt, marhavagonokba zárt és kitelepített szerencsétlenek között ott találja valamennyi apai és anyai felmenőjét, s őneki egyetlen zokszava sincs a történtekről. Mi ez? A mai fiatalok és a történelem különanyagúsága?, érzéketlenség?, született sztoicizmus?, a posztmodern író tárgyilagossága, közönye a tárgya iránt? vagy közönséges PC? Legyen bármi is, a fiatalok között ez a közelítés meglehetősen általános. Január 22. Egy Eva Nemtudomki nevű hölgy mondja a rádióban: Csak a döglött halakat sodorja az ár, az élő halak az árral szemben úsznak, s a forráshoz igyekeznek. A hölgy az Aranybullát idézi: „Quodsi vero nos...” ( Hogyha pedig e mostani rendelésünk ellen cselekedendünk… az ország nemesei… ellenünk állhassanak. ), s Orbán
