Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Lajtos Nóra: Képleírások és művészsorsok (Móricz és a festészet)
43 Lajtos Nóra Képleírások és művészsorsok (Móricz és a festészet) Móricz Zsigmond 577 novellája közül egy tucatnyi festészeti tárgyú írása fókuszál valamilyen konkrét műalkotásra, vagy csak érinti a témát, illetve tematizál művészsorsot. Ezeknek fele a húszas években születik Móricz írói műhelyében ( A levelibéka – 1922, O Mors, bonum est judicium tuum…, Fioretti–1925, Giotto és Rafael – 1926, Baleset – 1927, Esőleső társaság – 1929 ), majd a harmincas és negyvenes években három-három művet találunk még a festészet témaköréből ( Öt tojás – 1931, Művészházasság I.–1937, Életre ítélve – 1938; Clára – 1940, Rég szétfoszlott felhő árnya, Művészházasság II. – 1941 ). A fent említett tizenkét novella egyharmada Assisi Szent Ferenc alakját rajzolja meg, vagy említi példaként a barna csuhás, kolduló barátot. A levelibéká ban például egy gyereksereg menti meg az enyészettől a kis zöld állatot; ezért az elbeszélő „szenteknek” nevezi ezeket a fővárosi kis sihedereket: „Mintha szenteket láttam volna, Assisi Szent Ferenc lelke lobbant fel a józsefvárosi utcán…” ( Novellák II./ 606.) Az O Mors…-ban Móricz 1925. évi velencei útját írja meg, amelyben az öngyilkosságot elkövető Janka emléke elől menekül két lányával, Virággal és Gyöngyivel. 1 Egy különleges velencei temetés szertartásának látványa nyűgözi le a szemlélőket: a vízen imbolygó gondolaravatalról mezítlábas barátok, „Szent Ferenc késői, profán, természetes utódai” emelik át a szárazföldre a fekete koporsót. „Két kislányom forró-ijedten karolom magamhoz: ó jaj, hol van, hol van az, aki most, most imádkozna énérettem” – fakad ki dadogva a súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte énelbeszélő a novella zárósoraiban. Assisi Szent Ferencről (1181–1226) számos legenda született. A róla szóló történetek gyűjteménye a Fioretti címet viseli 2 , ami „kis virágok”-at jelent, illetve egyes fordítók címadásának megfelelően Szent Ferenc Virágoskertje néven híresült el. Ezt az alcímet alkalmazza maga Móricz is 1926. augusztus 12-ei naplóbejegyzésében, amelyben a Szent életútjának szimbolikus értelméről elmélkedik: „Szent Ferenc, mikor elindult a bíborból a mocsok felé, a lelket mint drága fényt vitte, s ráreflektorozott minden ártatlanságra: a galambokra, a farkasokra és a süket halakra is (Naplók II./125).” A fenti bejegyzés témáját dolgozza föl Móricz 1 „A temetés után Lilikét elvitték anyám testvérei, minket meg apánk: Olaszországba utaztunk. […] Végigjártuk a múzeumokat, képtárakat, templomokat […] Többet is voltunk a Szent Márk téren, mint a templomában.” ( M óricz Virág, Apám regénye , Bp., Szépirodalmi, 1979, 280.) 2 „A Fioretti a latin Floretum fordítása. Florétumoknak vagy Florilégiumoknak azokat a legendakompozíciókat nevezték a középkorban, amelyek gyakran a mai kritikai érzéktől merőben eltérően, innen-onnan összeszedegetve egy-egy szent életének csodáit, példáit, tanításait tartalmazták.” http://www.magnificat.ro/portal/index. php/hu/szent-ferenc-alap-mainmenu-144/roviden/9483-assisi-szent-ferenc-viragoskertje-fioretti [utolsó letöltés: 2018. június 22.]
