Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Staar Gyula: Erdők, könyvek, tudományok (Emléktöredékek Vekerdi Lászlóról)
116 A végén pedig csak ülünk az ágyánál az idősek otthonában és hallgatunk. Már tíz éve nincs közöttünk. T öprengek, mi volt ez a tovatűnő, csodálni való különös jelenség? Ki volt ő, aki a teljességet igyekezett átölelni, aki nem törődött a karrierrel, aki önzetlenül szétosztotta tudását, akit ha bántották is, azt mondta: ezzel csak jót tettek velem, aki azt vallotta magáról, hogy „egész életemben bajban voltam, úgy tűnik, ez az életformám” , akit mi „nem tudtunk megváltani” . 28 Sokan, sokféle kitüntető jelzővel illették, egy ellen tiltakozott erősen, hogy polihisztor lenne. Ezt a vélekedést röviden intézte el: marhaság! Az erdők és a könyvek végigkísérték az életútján. A Farkasréti temetőben is fák lombjai borulnak sírja fölé, ahol első feleségével, és ma már Judit lányával együtt nyugszik. A veje tervezte síremlékükön pedig márványba mélyült könyvespolcokon márványba vésett könyvek sorakoznak. 28 Utalás Fodor András: Vers a fűszálról című – Vekerdi Lászlónak ajánlott – versének utolsó sorára. (Sajnos ma már múlt időben.)
