Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Staar Gyula: Erdők, könyvek, tudományok (Emléktöredékek Vekerdi Lászlóról)
115 lyon, s elmélyülten cédulázni, soha nem felejti el. Sok-sok tudós, rangos és rangtalan, ifjú és idős zarándokolt el az asztalához: ki tanácsért, ki ötletért, ki szakirodalomért, ki csak azért, hogy szót válthasson a legendák övezte, de rendkívül közvetlen Könyvtárossal. Mert ha a hatalom nem is vett róla tudomást, rengetegen tudták, hogy ő volt az ország legműveltebb embere, aki – teszem azt – egy vektoranalízis-szakértőnek ugyanúgy azonnal tanácsot tudott adni, mint a Leibniz-, Pascal-, Bolyai- vagy Buda Ferenc-kutatónak. Óriási szerepe volt benne, hogy az Akadémia Könyvtár természettudományos könyvgyűjteménye a legjobb volt az országban. Mi, akik mellette dolgoztunk, elsősorban mégsem lenyűgöző, hihetetlenül tág műveltségéért csodáltuk, hanem emberi jóságáért szerettük. Ő nemcsak szavakban állt ki kollégái mellett, hanem tettekkel is. Utolsó éveiben azért dolgozott kevesebb óraszámban, hogy egyik nyugdíjas kollégáját is alkalmazzák még egy ideig. Egész életében így élt: sohasem a saját érdekét tartotta szem előtt, sohasem a megszokott, kicsinyes, földi mércével mért. Legközvetlenebb kollégái, a szerzeményezési osztály munkatársai tisztában voltak vele, hogy kivel is dolgoznak együtt. Amikor már nagybeteg volt, s csak árnyéka régi önmagának, nem léptek túl rajta, hanem a régi tisztelettel bántak vele. Betegágyán is hálás szívvel emlékezett rájuk.” 27 Peregnek tovább az emlékképek. A Füvészkertben a 125 éves Természet Világa fáját ültetjük, ünneplő társasággal. A kertészfiú előre megásott gödörbe helyezi a földlabdás kis fát, temeti vissza a földet. Vekerdi László egy ideig rosszallóan nézi, majd kikapja kezéből a kapát, és ő fejezi be szakszerűen a faültetést. A Kossuth Klubban középiskolás diákokhoz beszél. Széles gesztusokkal, lobogva bizonygatja nekik, hogy érdemes időt fektetni a szellemi munkába, a cikkírásba. Cserhátszentivánon folyik portréfilmjének külső forgatása. Ő kérte, hogy ezen a helyen legyen. Ragyogó napsütés, hátterünk a völgy ölében a dombokkal körülölelt falucska. Herczeg Jánossal ketten vagyunk a kérdezői. Hozzánk is ő ragaszkodott. Délidő van, beszélgetésünk közben megszólal a templom harangja, hangját a domboldalak felerősítik. Mindannyian megmerevedünk, most kell meg állítani a felvételt. Csak Vekerdi László élénkül fel, és a legnagyobb természetességgel szövi mondandójába: „Látjátok, halljátok, erről beszéltem, ez Európa, itt van ebben a kis palóc falucskában is!” Lajosmizsén, a Forrás és a Természet Világa közös estjén belső tűzzel az igazi hazákról beszél: a „Homok-hazáról” és a „Matematika-hazáról”. Nagyenyeden, késő este az elcsendesedett diákszálló folyosóján vonulunk hármasban a mosdó felé, ő hosszú hálóingben, mi utána Jánossal pizsamában. Mint a szellemek. Mellette ülök, amikor a Nyíri-erdészháznál jóízűen kanalazza a bográcsban készült gulyáslevest, évekkel később pedig a Határőr úton az otthonról neki hozott tyúkhúslevest. 27 Babus Antal: Búcsú Vekerdi Lászlótól . A Farkasréti temetőben 2010. január 27-én elmondott búcsúbeszéd.
