Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Kollár Zsuzsanna: Bánk bán-magyarázatok
127 tapadt hozzá. A báni tisztség intézménye ezzel szemben 1918-ig fennmaradt a Horvát Bánság révén, így a magyar középszintű történelemoktatásban is helye van, azaz még nem veszett ki egészen a nyelvhasználatból. Ez a változtatás is magyarázó céllal került be a szövegbe, azonban az olvasók számára szokatlan, ahogyan minden más, alább felsorolt példa is az. Az olvasók hajlamosak a mű sokszoros olvasása és a színpadi adaptációk miatt a jól megszokott, lírai sorokhoz szenvedélyesen ragaszkodni, akkor is, ha ezekhez a részekhez már nem is rendelnek egzakt jelentést. Hiányérzete támad az ilyen típusú olvasónak, amikor „Ahány fő, szintannyi ész” helyett „Ahány fej, annyiféle gondolkodás”-t lát (46–47.), vagy az első felvonás ötödik jelenetében „Titoknak lett zára Melinda szabad neve!” helyett „Egy titok zárja lett Melinda hibátlan neve.” (54–55.) vagy „égi és földi mindenem javát szorossan egybefoglaló erős lánc”-ból „Erős lánc a te neved, mely életeddel szorosan összefogja égi és földi kincsemet” (57–59.). De ott az első felvonás tizennegyedik jelenetbeli Bánk-monológja is, híres romantikus soraival: „Szedd rendbe, lélek, magadat” , amely így szól az új fordításban: „ Szedd össze magad, lelkem” (98–101.) A példák sorolására itt most nincs mód, a mű végén lévő egyik legfontosabb, a mű tragikumát univerzalizáló idézet azonban valóban szinte lefordíthatatlan: „Az ég siket fájdalmaimra – végsemmiség az én ítéletem” . Ez a részlet, mely később Sándor Iván monográfiája címét is ihlette, így hangzik Nádasdy tollából: „ Az ég süket az én fájdalmaimra – a végleges semmi az én ítéletem” . (310–311.) Az persze jó kérdés, hogy ha a végleges semmivel nem éri be a recenzens, mit javasolna helyette, nos napokig tartó töprengés után sem akadt jobb ötlete. Belátható ugyanis, hogy a magyarázó céllal létrejött fordítói munkának akkor van igazi eredménye, ha kivétel nélkül minden egyes részletet mai magyarra ültetünk, függetlenül attól, hogy (kinek) mi érthető ma Katonából. Különös szimbiózis van ebben a kötetben a két változat között. Interpretáció nélkül ugyanis valóban nem lehet érteni a dráma egy részét, de Nádasdy fordítása sem teljes a mű nélkül. Persze a diákszem hajlamos a gördülékeny, természetes szövegváltozatot olvasni, s csak másodsorban pillantgatni bele Katona eredeti művébe. Hiszen a cselekmény kiderítésének érdekében egyszerűbb Nádasdyt olvasni, de a poétikai megoldásokat feltétlen Katona sorai között kell keresni. Színpadon e kettő jól eltalált ötvözetének viszont nagy sikere lehet. Nádasdy Ádám hiánypótló munkája által olyan Bánk bán-értelmezést adott közre, amely elsősorban színpadi hatásösszefüggésekre fókuszálva interpretálja a művet, és az alapján vezeti jegyzeteivel az olvasót is. A szövegdramaturgiai, drámatörténeti és a női nézőpontokat háttérbe szorítja. Két fontos dologban hoz értelmezői döntést (lásd a zárójelben lévő oldalakon található lábjegyzeteket). Egyértelműnek tekinti, és szeretkezésnek nevezi, ami Melinda szobájában történt (59, 97, 149, 181, 235, 253), és Bánk gyilkos tettét nem indulati cselekedetként, hanem tudatos elhatározásként értelmezi (231, 237, 239). A drámában udvari világnak, az intimitás hiányának fontos szerepe van. Izidóra valódi bűn nélkül tölt el egy éjt Bánk szobájában, s mégsem cáfolja becsületének megsemmisítését, mert a látszatot nem írhatja felül az igazság. Másrészt bizonyos eseményekről vagy utólag, különböző szereplők elbeszéléseiből értesülünk, vagy szerzői instrukciókból következtetjük őket. Nehéz leválasztani az olvasói tudásunkról azt, amit az egyes szereplők tudnak az eseményekről. Gertrudis Ottó hódítói diadalmenetét kétértelmű beszédével támogatja, de nem tud arról, hogy Biberach tanácsára Ottó Melinda erényeire tör. Ottó úgy írja le Melinda vele szemben tanúsított viselkedését, hogy az alapján Gertrudis a nő beleegyezésére számíthatott (90–93). Nem úgy képzelte az udvarlást, hogy „a nagy Berchtold vére” sunyi módon ajzószert kever Melinda italába, majd szobájába engedély nélkül belopakodva a drog hatása alatt lévő nőt megtámadja, végül eliszkol. A királyné felbátorította öccsét, de bosszantja annak ügyetlenkedése. Ezért inkább hazaküldi, és azért kell neki altatót adni, hogy ne tudja akadályozni Ottó ténykedését az utolsó estén. Gertrudis
