Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Kollár Zsuzsanna: Bánk bán-magyarázatok
126 töprengés, és nem utolsósorban a fordító kiváló dramaturgiai érzéke is. Árnyalt megoldásai, nyelvi természetessége olyan szövegátiratot eredményezett, amely nem csupán oktatási segédlet lehet, de utat nyithat új, szuverén színházi olvasatoknak is. Persze felmerül a kérdés, hogy vajon célravezető volna-e egyáltalán színpadi szövegként alkalmazni az új fordítást Katona nyelvi nehézségekkel és leleményekkel teli szövegvilága helyett. A válasz nem egyszerű, hiszen sok kísérlet volt már színházi és irodalmi alkotók oldaláról is olyan átirat készítésére, amely megőrzi Katona művének esszenciáját, miközben valós időben befogadható nyelvi formulákkal vagy jelenkori nyelvi regiszterek beiktatásával segíti a megértést. Azonban az átiratok egyike sem lett olyan sikeres, hogy az eredeti Bánk bán helyébe léphessen. Nádasdy alkotása azért sem tekinthető ilyen irányú kísérletnek, mert mindamellett, hogy az ötödfeles jambusokat prózai fordításban közli, az új szöveg prózaisága és tónusa révén nem törekszik az eredeti alkotás művészi intencióinak lekövetésére. Más szóval az új fordítás poétikailag nem akar Katona művének nyomába érni, de mindent megtesz azért, hogy „az igazi Bánk bán ” befogadhatóbb legyen egy szélesebb közönség számára. Ezért adja közre Katona művét 20. századi helyesírás szerint, filológiai jelölések nélkül, több kiadásból dolgozva. Ezért mondott le arról is, hogy Katona szövegének archaizáló voltát lekövesse, mert fordításának célja a szöveg magyarázata. Ezt jelzi, hogy a Magvető Kiadónál megjelent kötet párhuzamos kiadásban, azaz egymás mellett adja közre az eredeti és az új szöveget, szemben Nádasdy korábbi fordításainak kiadásaival. A másik erre utaló jel a „mai magyar prózai fordítás” megnevezés, amely szerényen, de tudatosan utalja az alkotást a fordítások csoportjába annak ellenére, hogy a kötet értékes magyarázó jegyzeteket is magában rejt. A könyv elején elhelyezett, Nádasdy Kálmán operaátiratából származó kis idézet is megérdemel némi figyelmet: „Mint száműzött, ki vándorol / A sűrű éjen át, / S vad förgetegben nem lelé / Vezérlő csillagát...” . Egressy Béni librettója ugyanis immár több mint hetven éve nem része sehol a repertoárnak, olyannyira elterjedt az átigazított változat. Generációk nőttek fel az eredeti ismerete nélkül. Ezek a Hazám, hazám áriából kiemelt verssorok emlékeztetnek az operaátirat jelentőségére, hiszen annak sorai mára egészében átvették az Egressy-féle librettó szerepét. Ezenkívül a kultikussá vált idézet azt is megfontolandóvá teszi, hogy egy átirat képes az eredeti mű helyébe lépni, míg egy azonos nyelven készült fordítás tudatosan az eredeti mellé rendelődik, anélkül nem értelmezhető, azt csupán kiegészíti. Ez a tény pedig meghatározza, hogy mi várható és mi nem várható el egy ilyen szövegtípustól. Nádasdy Ádám munkájában gesztusértékű, hogy nem eszközölt dramaturgiai változtatásokat. Ezzel önmagát azok közé az értelmezők közé helyezi, akik felismerték Katona zsenialitását, és értik a sokak számára kihívást jelentő sorokat. Nádasdy több magyar fordító német és angol fordítását is megnézte, hogy mások olvasatait segítségül hívja. Érzékenyen, és sokszor szövegesztétikai szempontokat tudatosan hátrahagyva, szorosan fordítja Katonát, de bizonyos pontokon olyan értelmezésbeli döntéshelyzetekbe kényszerül, amelyek miatt fordítása önálló Bánk bán- olvasatnak tekinthető, s mint olyan, mégiscsak egy a sok létező interpretáció közül. Ezt pedig érdemes figyelembe vennie az olvasónak is. Elgondolkodtató, hogy a báni címet Nádasdy a grófi címre cserélte, a nagyurat pedig nádorra. Ennek szövegen kívüli okai vannak, ámde Katonától származó magyarázatokon alapszik (16.). A gróf a bán tisztségéhez hasonló jelentéssel bírt a középkorban (noha a bán saját tartományában bizonyos szempontból magasabb rangú volt a nádornál is), azonban az újkorban a jelentése megváltozott, és tisztség helyett a főrangúak rangját jelezte, és nem egy konkrét, közigazgatásban betöltött pozíciót. (A címmel bírók egyik legfontosabb privilégiuma volt, hogy részt vehettek az országgyűlésen.) Az arisztokrácia társadalmi átalakulása révén a gróf kifejezés a 20. században részben devalválódott, részben többletjelentés
