Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Beke József: A Bánk bán legújabb szövegéről
116 akkor várható, hogy a legközelebbi átírás során a „ Más oldalra a palásttal, Biberach! ” kijelentés sem marad a mostani: „Ajjaj, most fordíts köpönyeget, Biberach!” , hanem tovább egyszerűsödik, s egyszer csak teljesen ellaposodik. Mint az előző esetében is, az alábbi szólásszerűség cseréje után is nemcsak sajnálhatjuk a Katona szövegéből valónak a kimaradását, de megmarad a kérdés, hogy az a mai néző, aki amazt nem értené, megérti-e a másikat: „szavadnak embere lettél… volna” helyett: „álltad volna a szavadat” . Néhol úgy érzem, fölösleges is a beavatkozás, mert Katona szövege ma is megállja a helyét, hiszen ma is ugyanúgy érthetőek Biberach e „csalfa alázódással” mondott szavai, mint az itt alatta lévő fordításban: „Egy magyar csak egyik bajúsza végével pokolba űzhet egy ily szegényke németet.” „Egy magyar a fél bajusza hegyével a pokolra küldhet egy ilyen szegény németet.” * Nádasdy e könyve voltaképpen a mű értelmezésének kétségtelenül nem egyszerű munkáját is nagyrészt magában foglalja, hiszen az alapul vett, és sajátos kifejezéssel EREDETI-nek nevezett, Osztovits Szabolcs által készített drámaszöveg (a kinyitott könyv bal oldalán) és a párhuzamosan (a jobb oldalon) olvasható mai nyelvi, PRÓZAI FORDÍTÁS-nak nevezett szöveg a szintén párhuzamosan olvasható gondos lapalji jegyzetek segítségével könnyű tájékoztatást adhat bárki számára a Bánk bán megismerésének, sőt megértésének útján. Kétségtelen, hogy Katona drámája igényli is az útbaigazító támpontokat nemcsak nyelvünk természetes változása, valamint szándékosan archaikus nyelvhasználata következtében, hanem jó néhány homályosságban hagyott célzása és többféleképpen is értelmezhető megfogalmazása miatt is. Közismert ugyanis, hogy a mű némely kifejezései mögött szinte minden vele foglalkozó más és más értelmi hátteret vél fölfedezni, s e problémás helyeket komoly szakemberek szinte a mű első elismertsége óta, tehát jó másfél évszázada próbálják valamilyen eredménnyel „véglegesen” értelmezni. Ezekről a törekvésekről, próbálkozásokról már könyv is született: Orosz László, A Bánk bán értelmezéseinek története , Krónika Nova Kiadó, Bp. 1999. De végigkísérte múltjában Katona e művét a benne hibát felfedező, sőt javító szándék is, csakhogy érdemes idézni itt a nagy tekintélyű Horváth János irodalomtörténész szavait: „…mennél többször olvassa el az ember, annál kevésbé lesz bátorsága kifogásolni benne valamit,… annál inkább meggyőződik róla, hogy sohasem neki, hanem mindig Katonának van igaza…” Mindnyájan, akiknek szívügyünk a Bánk bán , ezt az igazságot nyomozzuk. Tisztelettel és alázattal a mű iránt. * Az alábbiakban kiemelem és a magam szemszögéből megvilágítom ennek az új, mai szövegnek néhány olyan helyét, amely a dráma hagyományosan kérdéses kifejezését értelmezi. Ezekről Nádasdy a Bevezetés című részben így szól: „Nekem mint fordítónak minden helyen döntenem kellett, hogy melyik értelmezést kövessem.” Szerencsére ott találjuk ilyenkor az esetleges más magyarázatot is. A következő példa sajátosan igazi „drámai homályt” tartalmaz, ugyanis többféle értelmezése egyaránt elfogadható vagy elvethető, mert maga a kérdéses kifejezés: „kikergettetni” már grammatikailag is kétféleképpen definiálható: műveltető vagy szenvedő igenévnek is tekinthető, s ebből következően egyik vagy másik értelmezéshez juthatunk.
