Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Beke József: A Bánk bán legújabb szövegéről
117 A drámának abban a jelenetében szerepel ez a régies kifejezés, amelyben Gertrudis keményen megfeddi öccsét, Ottót a Melindával történtek (nyílt udvarlás? elcsábítás?) miatt: „Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog ha Melinda érdemét temette volna el, úgy kikergettetni kész lehetnék országaimból…” Gertrudist a várható veszedelmes botrány dühíti föl, amelynek persze ő is egyik okozója, hiszen maga hozatta a szép Melindát a királyi udvarba „beteg” öccsének „megvidámítása” (nem éppen ildomos) céljából. Kérdéses, hogy a fenti idézetben mire gondol a királyné? (S mire gondolt Katona József?) Tehát ha a botrány kitör, akkor kit fenyeget a fenti mondatban elhangzó „kikergettetés”? Gertrudis kergettetné ki öccsét az országból? Vagy Gertrudis lenne kénytelen elszenvedni a kikergetést az uralkodásból öccse vétke miatt? Nádasdy az EREDETI szövegének mai fordításában így dönt: Gertrudis: „Tudd meg… hogy emiatt engem akár ki is kergethetnek az országa- imból.” Jegyzetében utal a „Más értelmezés”-re: „…hogy emiatt téged kikergesselek országaimból.” Mindenkinek szíve joga itt a döntés. Magam Gertrudis jelleméből kiindulva így közelítem meg a kérdést: e hatalommániás, a végletekig önző, mindenki mást: Melindát, Bánkot, a magyarokat, az idegeneket, még a saját öccsét is ( „…pusztulj el itt, aranyketrecedbe zárva… Mit törődöm én veled” – mondja neki) semmibe vevő teremtésről el nem tudom képzelni, hogy öccsének és Melindának megbüntetésén kívül más is egyáltalán megfordul fejében, főként nem a maga bukásának lehetősége. Hozzáteszem: ekkor még! Látjuk alább, hogy később igenis más lesz a helyzet. Álláspontomat támogatja Katona szövegének első változata, amelyben a királynő így szól öccséhez: „…[Melindával] együtt – mint udvarom gyalázatit – pellengér- / oszlopra kész volnálak áll’tani…” * Az előbbihez hasonló dilemma előtt áll az is, aki a dráma „áldozat-kipótoló” kifejezése mögött a „kipótolás” módját akarja meghatározni. A mű Előjátékának egyik jelenetében Biberach így próbálja a magabiztos Ottót elbizonytalanítani Melinda szerelmi érzelmében: „…lehet, hogy józanul nézve az ő szerelme épp utálat, és ha nem – mivel ő Bánk felesége –, akkor is ki fog kosarazni.” Ottó most ehhez az olcsó csábító trükkhöz akar folyamodni: „Akkor Melindáról látszólag lemondok; és ez a színlelt önfeláldozás közelebb fog vinni a szívéhez.” A világosabb elméjű Biberach – mint mindig – most is jobban átlátja a helyzetet, és az EREDETI szövegben tömören csak ennyit mond: „De Bánk – az áldozat-kipótoló –?”
