Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Fekete J. József: „A vers olyan, mint az ablaküveg” (Szűgyi Zoltán: A lélek elindul)
114 hogy hitét a kereszténységben találta meg, ám más vallásokat is ismer, nem utasítja el azok hívőit, se nyelvüket, se habitusukat, mindannyian együtt léteznek egy hatalmas szívdobbanásban. „ és hogy a lélek él, hogy a lélek az, / mi bennünket mind eredendően összeköt, / és nem a vér ”. ( Fehérben és énekelve ) Ezzel a ciklussal Szűgyi Zoltán eljutott a csendteremtés újabb állomásához, ami jelen pillanatban végállomásnak tűnik, ám meglehet, hogy pusztán szárnyvonal, az örök rend- és csendkereső ablaküvegként tekint a versre, legalábbis a Nemrég alig tud- tam még költeményében, vagyis szerinte a költő a versen keresztül szemléli a világot, a vers címzettje, az olvasó pedig azon keresztül nyer rálátást a költő poétikájára, Szűgyi esetében konkrétan magára a költőre is. Végül szeretnék visszautalni gondolatmenetem elejére: bámulatosan élvezetes a kötet fölépítése, csak javasolhatom, hogy akinek kezébe jut, lineárisan olvassa, verset vers után, és ne a tartalomjegyzékből mazsolázzon. A lineáris olvasás ugyanis egyébként rejtett értékekkel gazdagítja az olvasói élményt. (Forum, Újvidék, 2018)
