Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Fried István: Egy ifjú romantikus tévelygései (A gyötrődő és a többiek)
98 Fried István Egy ifjú romantikus tévelygései A gyötrődő és a többiek Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa? Ki ád magamnak vissza megint? Ki tett Boldogtalanná? (Az elhaló remény; 1821) 1 A húszas évei elején különféle versformákkal kísérletező Vörösmartyról viszonylag sok (tárgyi) ismerettel rendelkezünk; ami ennek a lírai kezdetnek irányultságát illeti, általánosan elfogadottá vált Horváth Károlynak könyvcímet kölcsönző jelölése: a klasszikából a romantikába. 2 Az azonban mégsem teljesen megnyugtató, hogy mindenekelőtt a versek életrajzba ágyazottságára volt különös tekintettel a kutatás. Mint ahogy az sem, hogy elsősorban a Perczel Etelka iránt érzett szerelem kilátástalansága és reménytelensége felől volna értelmezendő a húszas évek eleje lírai termésének jelentékeny része. 3 Ez a szerelmi élmény (a kutatás szerint) szinte minden mást zárójelbe téve hatotta át azt a (költői) magatartást, amely különféle alakzatokban, közvetve vagy áttételesen keseregte el világba kiáradó panaszát. Olyan megszólalókat konstruált, akik inkább egy romantikus szerepváltozatokat tartalmazó gyűjteményben foglalhatnák el helyüket, mint a költészet tartományában még nem kellőképpen tájékozott ifjú poéta világ- és életismeretében. 4 A kritikai kiadás 5 szinte teljes egészében fölmérte (s a kutatással összhangban filológiailag is igazolta), az antikvitás mely darabjainak át-/újraköltésére, fordítására vállalkozott az iskolás klasszicizmusban jeleskedő ifjú Vörösmarty; és azt is, hogy a magyar „klas zszika” mely költőinek (Rájnisnak, Baróti Szabónak) követése valósult meg; és arról is 1 A Vörösmarty-verseket az alábbi kiadásból idézem: Vörösmarty Mihály Összes művei. I. Kisebb költemények I. (1826-ig) , s. a. r. Horváth Károly. Budapest: Akadémiai, 1960. Az innen vett idézeteket a továbbiakban csak kivételes esetekben hivatkozom. 2 Horváth Károly: A klasszikából a romantikába (A két irodalmi irányzat Vörösmarty első költői korszakának tükrében). Budapest: Akadémiai, 1968. 3 Szakirodalmi közmegegyezésre hivatkozom. Olyan „tények”-be ütközhettem, mint Perczel Etelka önkéntelen kacérsága, félreérthető mosolygása az ifjú nevelőre (stb.), ld. alább. Horváth: i. m., mellett Mosonyi József; Az ifjú Vörösmarty . Budapest: Mérnökök nyomdája, 1943; Rajnai László: Vörösmarty Mihály . Egy költő világa. Székesfehérvár: Árgus, 2000; Lukácsy Sándor—Balassa László: Vörösmarty Mihály 1800—1855 . Budapest: Magvető, 1955; Lukácsy Sándor: Mi tilt jobbakká válnotok? Vörösmarty és kora. Budapest: Balassi, 2003. 4 Tóth Dezső „a romantikus hang jelentkezésé”-t említi. Ugyanakkor monográfiája következő lapján már „ideologizál”, és életkörülményekből közvetlenül vezeti le az újfajta költői hangot. Vörösmarty Mihály . Budapest: Akadémiai, 1974, 22–23. 5 Az 1. sz. jegyzetben i. m. fő érdeme a megbízható szövegközlés és a kéziratban maradt fogalmazványok, tervezetek, változatok gondos publikálása, természetesen felhasználva Brisits Frigyes korábbi feltáró munkáit.
