Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál
18 Marcell elismerte, valóban szép a borostyánnal befuttatott tornác a görögös oszlopaival, mögötte a nagy franciaablakkal. A kapun túl a ház irányába tartó gyalogút a parkocska előtt balra fordult, s eltűnt a tekintetük elől. Mindketten az utat figyelték, s beletelt néhány percbe, mire végre felbukkant valaki az út kanyarulatában. Mégpedig egy alacsony, mokány hölgy, aki nem túl nagy lelkesedéssel közeledett hozzájuk. Komor nézése, amellyel méregette őket egészen addig, amíg a kapuhoz nem ért, szögletes mozdulatai, szélesen ringó csípője, testétől elálló, telt karjai határozott, ellentmondást nem tűrő személyiségről árulkodtak. Megállt a vasrácsok túloldalán, és így szólt: – Što vam mogu pomoći? A modoros horvát akcentusban volt valami nem igazán horvát, ezért Marcell megkérdezte: – Maga magyar, nem? A hölgy most ránézett, és komor tekintete egy árnyalatnyit felengedett. – Miben segíthetek? – Az író úrral van megbeszélve itt egy találkánk – szólt közbe Amália. A hölgy megrázta kerek fejét. – No ezt nem hiszem. – Hogyhogy nem hiszi? Leveleztem vele, s abban maradtunk, hogy ezen a napon találkozunk. Vár bennünket. – Hát az lehet, csak nem itt. – Hol máshol? – Balatonfüreden. – Balatonfüreden?! – Ott nyaral a nagyságos asszonnyal. – Az nem lehet! – Már miért ne lehetne? Amália segélykérőn pillantott Marcellre. – Nekünk azt írta, vagyis a nejemnek, levélben, hogy június közepétől augusztus végéig az abbáziai pihenőhelyén lesz, ezen a címen… Találkozni akart velünk! – Hát pedig itt nincs, biz’ isten! – Nem is járt itt? – Úgy volt, hogy jönnek, aztán mégis Balatonfüreden kötöttek ki. – Nem tudom elképzelni, hogy ne szólt volna nekünk előre… Miközben Amália csalódottságának adott hangot, amire a házvezetőnő vállvonogatással válaszolt, Marcell tekintete a fák közt megbúvó házra tévedt. Valami odavonta a figyelmét, egy alig észrevehető mozgás a terasz mögötti franciaablakban. Fél szemmel az ablakra figyelt, s amikor a függöny újra elmozdult az üveg mögött, egy hirtelen ötlettől vezérelve lekapta a fejéről a kalapját, és üdvözlésképpen intett vele az ablak felé. Amália és a házvezetőnő is meglepetten néztek rá. Emez nem állhatta meg, hogy maga mögé ne pillantson, majd gyanakodva megkérdezte: – Kinek integet az úr? – Tényleg, kinek? – kérdezte Amália is.
