Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Virág Zoltán: A béklyók szorítása és lerázása: belefeledkezés és átlényegítés (Torma Éva művészetéről)
79 el azt a kizökkentő tapasztalatot, hogy az áldozat és a viktimizáló aligha különíthető el tisztán, ráadásul a tönkretevő végkifejletek eshetősége folyton befelhőzi mindennapjainkat. Talán ebből is fakad, hogy a megsemmisülés miatti fenyegetettség fókuszában a túlélés mint létrehozó tevékenység bukkan fel a Kertben életnagyságú cserépfigurájának közvetítésével. A törmelékhalom kellős közepén ruhátlanul sarokülésbe ereszkedő humanoid (könyvborítóra nyomott fekete-fehér reprója Karafiáth Orsolya Él című verseskötetét díszíti 2015-től) arca hiányzik, kiléte elbizonytalanító. Maga is mozaikszerű képződmény, s nem deríthető ki világosan, vajon élete szétszórt roncsai fölött mélázik-e, netalán mindannyiunk sorsának puzzle-darabkáit szortírozza. A sziszüphoszi küzdelem és a tantaluszi kínlódás mitológiai áthallásaira, valamint a lencseválogatás és a kölesszemezgetés teljesíthetetlenségének meg az „Örökkévalóság” jégszilánkokból kirakhatatlan betűsorának mesei párhuzamaira egyszerre rájátszva a normalitás határainak feszegetése történik, így a garden-party elég keménynek ígérkezik. Merre keresendő az identitás (teszi és téteti fel velünk is a kérdést az alkotó), ha nem lelhető fel a testünkben, a lelkünkben, a kultúránkban, a különbözőségeink kereteiben? Szintén a 2005-ös évhez kötődik az Ott címmel rendezett tárlata, amelynek gerincét a vidéki otthonok hímzett falvédőin, sparheltjein, tálkáin, zsírosbödönjein virító Házi áldás mondatstruktúrája adja. A szakrális funkció életben tartásával, de a sortagolás megbontásával szokatlan kifejezéskészlet keletkezett, a jelentéstani viselkedés megváltozott. A közlésegységek széttördelése, nyomtatott nagybetűkkel megoldott paraffintáblákba öntése/fagyasztása – egyébként a szemet megtévesztően márványnak vagy alabástromnak tetszenek –, utána eme tömbök kazamataszerű pincerészekbe, üregekbe, falfülkékbe igazítása és gyertyafényes hátsó megvilágítása az érzékenyített élet kivonatát, liturgikus szkriptúráját vetíti (f)elénk. A mantrázó mondogatás, a fonálfelvevő újra kimondás ösztönzései, ahogy a hangzáskombinációk megnyitotta értelemszóródások, a vizuális és az akusztikus összeműködések dinamizálódásával járnak kéz a kézben. E feliratos bevésődések önemésztő monológként (pl. „HOL HIT”, „ISTEN, HOL”, „SZÜKSÉG”, „NINCSEN”), vagy az összetartozást nyomatékosítani hivatott istenkereső bátorításként (pl. „BÉKE, HOL BÉKE”, „SZERETET, OTT”, „ÁLDÁS, OTT”, „ISTEN, OTT”) rezonálnak, miközben a citátumaik rögzítette kegyelemre szorulásból és fohászkodásból kisugárzik az olyan gesztusok iránti igény, amelyeknek „célja a feltételek börtönéből való szabadulás, vagyis kitörési aknákat fúrni az objektív világ bennünket bebörtönző falaiba” . 2 A művészetterápiás segítségnyújtás mára már elválaszthatatlan része munkásságának. A gyermekekre és a felnőttekre egyaránt vonatkozó pedagógiai praxis a képzeletstimulálás és az energiacsoportosítás prosperáló egybeesésének reményében szökkent szárba 2010-től, méghozzá olyan szociális mezőben és mezőnyben, amely korábban nélkülözte a közös invenciók és a harmonizáló stiláris kritériumok viszonos okulással biztató tanár- diák kooperációját. Nem véletlen, hogy a mentálhigiénés roncsolódás traumaelemző megközelíthetősége apropóján egy pszichotikus elmegyógyintézeti ápolt, az 1865-től 1937-ig élt B. J. (1891 és 1894 között a Müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke) rajzainak másolatait tette közzé 2012-ben. Az eredeti és a hamisítvány kortárs kontextusba emelésével az utánzás és a lekoppintás figyelemfelkeltő műveleti kérdései artikulálódtak, az értéktermelési logika ellentmondásainak tisztázó boncolgatásával az előtérben. A šibeniki szigetcsoport ékességéhez, Krapanjhoz és az ottani művésztelephez fűződnek a 2014-es meg a 2015-ös évek horvátországi produktumai. A hamarabbi az Ölelj át! felvételgyűjteménye, a portfóliót kiegészítő és megkoronázó videóval, amelyek az összepasszítás 2 Vilém Flusser, Feliratok = V. F., Az írás (Van-e jövője az írásnak?) , Budapest, Balassi Kiadó – BAE Tartóshullám – Intermedia, 1997, 14.
