Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Virág Zoltán: A béklyók szorítása és lerázása: belefeledkezés és átlényegítés (Torma Éva művészetéről)
78 amely tésztaszerűen egynemű fekete lapocskák csomagolókarton keretbe fogott hullámvetésével, félhengeres kitüremkedésével állít mesteri kelepcét, 48×35-ös vizuális csapdát a szemlélőnek. Ugyanilyen fontos ennek 180×160-as ikerpárja, az aránybővítés, a duzzasztás és a túlnyúlás koncepcióját célba vevő Újabb megfogalmazási kísérlet , amely csak az előtte lecövekelők nézőszög-váltogatásai következtében fedi fel míves ezüstrámában sötétlő valódi természetét, púposnak vagy hasasnak mutatván a képmezőből félméternyire kiboltosuló önmagát. A színburjánoztatástól tartózkodás 1990-es évekbeli folyamatát a minimalista térszervezés, a talált tárgyakból repetitíven építkezés pillanatai hosszabbították meg, sőt ez az aurális kiterjesztődés még mindig termékeny és működőképes nála. Legkorábbi gyümölcsei a vonalhálókkal, a síkidomokkal, a forgásszimmetriákkal függenek össze. A vetett árnyékokat, az önárnyékokat behatóan tanulmányozó, illetve a nézetrendi talányosságot górcső alá vevő geometrikus konstrukciói az illúziók és az anti-illúziók közti feszültség feltárásában jeleskedve számítanak kifejezetten előrevivőnek. Falra felhelyezett neoncsöves lámpabúrái, megbütykölt fényforrásai, becsavarozással, gipszeléssel fixált fémhegesztményei s a melléjük megtévesztésül odarajzolt fekete-fehér sémáik, miként a különböző kiállítási helyiségek hótiszta síkjait megtörő mélyedésekbe, beugrókba a lebegés érzetét keltően applikált üveggyöngy glóriái és kockái, továbbá az object trouvék számát szaporító, kvarchomokos téglablokkokra erősített áttetsző golyócskáinak négyzethálói, köríves pettyezései mind-mind kíméletlenül zavarba hozó optikai feladványok. E látványelemek fluoreszkálását és állandó diffúzióját érzékeljük ugyan, ám a felénk érkező fénynyalábokat mégsem tudjuk teljes precizitással helyhez kötni, a kiindulópontjukhoz rendelni. A tér dramatikus dekorációja jellemzi a 2004-es Zúzódás meg a 2005-ös Kertben tárgyközelítéseit és témafelvetéseit. A szubjektum alapvető törékenysége, a psziché sérülékenysége önáltatás nélkül, a szentimentalizálás teljes mellőzésével kerül általuk terítékre. A Zúzódás vernisszázsán elhangzott méltó megfogalmazásban: „A kiállítótér pincehelyisé- gébe lépve a látogató összezúzott üvegdarabokból összeragasztgatott, különböző méretű üveggöm- böket, áttetsző, fehér üveghólyagokat lát a földön. Az üveghólyagok egy csoportja befejezetlennek tetszik, hasonlók az összetört tojáshéjakhoz, amelyekből (mint lakólyukakból) már kibújt néhai lakó- juk, s ezek pont azok a darabok, amik ott szoktak maradni az éretlen, frissen született lakó fenekén – csak ezúttal épp éles szélű, nem összefüggő, helyenként hiányzó, hézagos, tört üvegdarabokból, amik – anyagukat és életveszélyes szilánkjaikat tekintve nehezen hozhatók összefüggésbe a születés és a megszületendőt védelmező puha, organikus burok védelmező mivoltával… Sőt.” 1 A zúzalékosságot kifejező üvegmaradványok hang-alákeveréses recsegése-ropogása igazán beszédes; a zúzódottságot a koponyavarratokat idézően szintén illusztráló gömb- mozaikok a légvárépítés tragikus mementói, a múlt morzsalékaiból és a jelen csonka rekvizitumaiból tapasztott valóság-makettek. E toldozva-foldozva reparálgatott óriásbuborékok gravitációval viaskodó összetöppedésének, leeresztésének fázisait a maszkulinitás félreismerhetetlen jegyeivel rendelkező butélia kinagyított fotója, pontosabban egy a hatalomkoncentrációt képviselő üvegtorzó fenyegetően kéklő alakmása felügyeli. A társaságába szíves-örömest odakívánkozó nőiesség kerekded, pirospozsgás palack-imágójának finomságára érzéketlen, dermesztő merevségével szertefoszlatván a testi-szellemi közelségbe és a kölcsönös egyenrangúságba vethető bizalmat. Annak ellenére, hogy a feltétlen odaadás privilegitása csapdaként tételeződik, az imagináció marad az egyetlen menekvési lehetőség az emberi szeparáltság kínjai és a kiüresedés fájdalmai elől. Ez a sokatmondó alávetettségi reláció, hierarchikus konstelláció persze egyáltalán nem leplezi 1 Beke Zsófia, Zúzódás (Torma Éva kiállítása), Új Művészet, 2004/6., 44.
