Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna (Részlet egy önéletrajzból, 4. rész)
76 halt meg, 80 évesen, és még élhetett volna az emberi kor határáig és túl, de az ő költészete szétírta a valóságot, piszmogott, de zseniálisan. Életet és halált szórt szét a mindenségbe létfilozófiai életművével, mint ahogy egy pici atom is a világ közepe. Nagy László pedig ugyanezt maga köré sűrítette. „A legnagyobb katasztrófa, ami egy festőt érhet: a siker” – mondta egy bölcs, és elég csak Van Gogh-ra gondolni. Őt aztán ez a katasztrófa nem fenyegette. Sok költőt viszont ma is elér a siker, de nem tudom, ötven év múlva emlékszik-e rájuk valaki. Rám pedig ma sem emlékeznek sokan, pedig még élek. Az információs forradalom elsodort, mint annyi mást-másokat. Néhány barát, néhány szakmabeli, és néhány régi irodalombarát. Ők maradtak nekem, meg ezek a levelek, melyeket akkor kaptam, amikor még aligha számíthattam sikerre. Ez a levél sincs dátumozva, 76 körül íródhatott. Kedves Erzsébet, elolvastam mind a két levelét, s úgy döntöttem, nekem nem szabad belépnem abba az erdőbe, amelyikben maga elátkozottan bolyong és sebződik. Hogy miért nem szabad? Azért, mert ha belépek, rám lehet fogni, hogy győzni akartam. Vagy, hogy sajnálkozni. Mindez nem jutott volna eszembe, ha nem ezt írja szó szerint: „Maga tehát győzött.” Hol és kicsodán? Akkor is győz az ember, ha ki se vonul a küzdőtérre? Akkor is, ha nem tud róla? Kétes ez a győzelem – fölér a vereséggel is. Soha nem akartam ártatlan lenni. De szántszándékkal ártani sem akartam senkinek. Vállalni helyzeteket, viszonyt, sértést és aggódást csak ott szabad, ahol az ember minde- nestül belesodródik valamibe. Sajnáljam, vagy ne sajnáljam, én kívül maradtam mind- azon, ami hónapok alatt lejátszódott. Emiatt minden mondatom jelképes lehetne, azaz: félreérthető. Mert Maga az egészre gondolna akkor is, amikor én a részletekről beszélnék. Ott voltak a versei! Nem a dicséretre emlékszik, hanem a fennköltség szóra. Mert a szo- rongása fölborította az arányokat. Az örökös magyarázkodások fölfalnak minden emberi értéket. Maga is óvja meg magát ettől. Ha természetesen és jókedvűen tud majd beszélgetni velem is, ahogy mással, szívesen olvasom leveleit, írásait. Üdvözli: Csoóri Sándor Olyan okos, intelligens, mint mindig. És mélységes-mély pszichológiai ismeretekről tanúskodik ez a levél is, mint a többi. És hogy mennyire fáj neki, amit írok! Miért ír egyáltalán egy sort is? Nem veszi észre, hogy csak még inkább továbbvezet abban az elátkozott erdőben? Hány napig, hétig rágódhattam ezen a levelén is! Az viszont biztos, hogy egyre mélyebbre kerültem a költészet vadonjába, elátkozott erdejébe. Hiszen ekkor írtam az első, már kötetben is megjelentethető verseimet.
