Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna (Részlet egy önéletrajzból, 4. rész)
70 Tóth Erzsébet Én lettem volna Részlet egy önéletrajzból, 4. rész „Háttal megyek. Csak az kerül elém, amit már elhagyok.” Tandori Dezső Betűkkel szeretkezem Mi más következhetett volna? Ámokfutás, ragaszkodás valamihez, ami már csak bennem létezett talán. „Betűkkel szeretkezem” – futott ki a tollam alól egy akkoriban írt versemben. Ma sem tudnám pontosabban megfogalmazni, amit akkor átéltem. Megszabadultam végre az átkos szüzességtől, de még csak technikailag. Most már képes lettem volna szexre is akár, ha az nekem olyan könnyen ment volna. Akárkivel összefeküdni, csak hogy ne legyek tapasztalatlan? Ez föl sem merülhetett. Pontosan azért, mert minden percemet lefoglalta a szerelem, pedig már nem sokat remélhettem. Nem tudtam még, hogy a szerelmet éppen ez tartja életben, ez képtelenség. Miután annyit szédítettem – ártatlanul – a férfit, aki megunva ezt, türelmesen, és soha nem bántón, de tudomásomra adta: Ő mást szeret, van valakije, talán a nevét is mondta. Ez volt a baj. Mert ez engem nem távolított el tőle, de már csak kerülgetni tudtam. Elveszetten, eszeveszetten. Akkor persze nem tudtam ezt így megfogalmazni, össze sem igen állt a kép, hiszen a remény hal meg utoljára. Évtizedekkel később egy versben jött elő az emlék: Bérlet a szerelemre Délelőtt készülődés, délután randevú. Villamos röpít át a körutakon, a Dunán, a városon, homlokodon gyöngyök, közeledsz a leszálláshoz, biztonsági öveidet bekapcsolod. A megállónál már egész testedben remegsz, mi lenne, ha kinéznél az ablakon, és véletlenül meglátna, véletlenül meglátnád. Kicsit később már kinézel, évek múltán tudod majd felidézni az akkor homályosan látottakat. Nem szállsz le, teszel még néhány kört a város körül, fölött, a negyediknél már sötétedik,
