Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Aczél Géza: (szino)líra (vers)
69 árkon-bokron át amikor nagybátyám a férfiszépség először elvált erről suttogott az egész nem is olyan kicsike város én viszont még valóban gyerek voltam nem értettem semmit abból miért dohog imádott rokonom ellen a környezet mert a bűnös városban elveszett holott nem volt színész sem sztár focista és valami különös szégyenérzettel szidta mindenki aki különben közülünk büszke volt rája engem viszont akkor nem érdekelt csak izgalmas stopperórája aminek tiszteletére a szülői ház kertje mögötti homokbányában meg is rendeztünk egy családi futást melyben mindnyájan percekkel vertük meg a kackiásan nevetgélő nagyapát majd hosszú csönd mígnem a szabados világban környékünkön is egyre többen elváltak a szocialista morál szemforgató módon hiába állt ellen a sunnyogó statisztikáknak pedig már áltudomány kezdett épülni arra párkapcsolatok szintjén mi a jó idővel bennem is kezdett elúszni a romantikus nagy hajó tényleges igazságok nélkül főleg ha gyermekek szíve is sérült menekülni a kudarcokból árkon-bokron át vagy zárt ajakkal tűrni a család látszatát az illúzióját is feladva hogy mégiscsak egyetlen fészek az igazi
