Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Aczél Géza: (szino)líra (vers)
68 Aczél Géza (szino)líra torzószótár arisztokrácia valamikor még érdekelt a történelem s bár sohasem volt akkora élmény mint egy alakuló nagy szerelem mivel még felmenő szellemi ágban is ha némi szeméremmel együtt van ilyen erősen átütött tartós töprengéseimen a zordnak mondható biofizikai fegyelem a mettől meddig terjed körötted a tér szimpatikus magánya s ha át is billent olykor többnyire koholt szeszekkel toldva idegen zónákba a kor helyi értékű vagánya a lázadó gesztusok bő gyűjteménye felé klasszikus sorokat citálva a hangoskodásban és önmutogatásban honját nem lelé holott képeskönyvekben hitelesnek tűnő szituációkat hordott össze a rétegesen egymásra rakódó s emberinek elgondolt tudat mely ha gyakori üresjáratokkal is képes arra hogy felgerjessze a tanúként már többnyire elérhetetlen álmokat hol az állati ösztön már nem leselkedik rája s merész sci-fibe illően tapad rá a tudás arisztokráciája amelyben képzeletében elidőz majd lassan hiányozni kezd elszürkült nappalok megbicsaklott jambusa s az önmagát iróniába hajszoló társadalmi gőg amelyben már feladod nagy léptékekben hogyan is tovább és végül kezdesz megkívánni egy fáradt karnevált arisztokrata nemzedékünknek az úri származás csak hagymázas díszletek mögül tántorgott elő kegyetlenül kaszabolt a proletár diktatúra indulatában a lumpenek zsigerei munkáltak legelöl s a kozmikus szegénység történelmi katasztrófája így aztán egy-két meggyőzőnek tűnő motívummal játszva megnyugodott a nép e milljókarú lény mely korbácsolt háttal jajong odakinn s a klasszikusnak indult idézetet magára rántva szűkösre szabott tudatában érzelgősen derengett fel a sablonosan hazug jövőbe rántva az igazságosság holnap délutánja ne tagadjuk ártatlan igazságérzettel vad lózungjainkat átmenetileg megszerettük s bár a primitív durva részletekben a kétely homályos köde is gomolygott felettünk az élménytelenség s a tudatlanság ezen a szinten nem árnyalhatta magát megannyi országot építő lendület és finom attitűd e keretben nem adta a hazát s ha már anyák napja van említsük meg az arisztokrata génekből jövő barát egykor mindig úgy mondta dühösen anyád hogy közben a szemantikai üzenetéből a konkrét alany fogalmát kivonta mivel a lét apokaliptikus mezején volt gondja a züllés ortegai víziójában az örök szentséget megóvni
