Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Kovács Lajos: Ha az Istent megtaláljuk…; Első borom; Eladhatatlanul; Központ(oz)atlan; Versek pinceajtókra-ablakra (versek); Átizzadt nagymama-ingek; Egymesében három
65 szívem a vívások bajaival, a bajok vívásával – panaszkodta el magát, hogy öregkirályné nézzen már kedvesebben szarkaláb-félholdas ragyogású szemeivel. De mindhiába. A rabló időrablók nem férhettek közelebb a már-már NagyKirály öregkirályhoz, mint az ő öregkirályné felesége. – Jól van – adta meg magát öregkirály. – Mire kiskirályt kell választani, királlyá koronázni, én is ott leszek a Nagyharangkongás-teremben! Öregkirályné ennyivel megelégedett, fordult is vissza hírt vinni, rabló időrablók útjából messzire kitérni. Két BölcsekKöve bölcsen elhallgatta, amit az öregkirályné ki nem mondott előttük, pedig ihajde lett volna véleményük azokról az időrablókról is, de még a tanácsadókról meg az öregkirályról mekkorát hallgattak! MásikZajos pedig soha olyan hosszú éjszakát nem szorgalmaskodott végig, mint az énekmondó verseny előtti hosszú éjszakán. Hibátlanul kellett másnap aranytorkot nyitnia a világra, a világ fülét megnyitni aranytorka, doboló két karja, lábának döngő lépései előtt. Hát a versengés végére érkezett is szirénás énekkel az öreg országúton a minden időt megszabók seregének kíséretében NagyKirállyá nőtt öregkirály. Megtartotta a szavát, ezt már hangos bólintással ismerték el a két BölcsekKövei is, mikor a színpad deszkáira léptek a királyi párral, de még a legkisebbik testvérrel is. Kicsit gyorsanhátgyerünk szirénázás volt ez, meg kell vallani, de a sok vértelen, csillogó-villogó ruhapáncélban felsorakozó, folyton mosolygó harcosok között lelassult a NagyKirály öregkirály kegyes mozdulata. – De hiszen én azt látom, hogy itt senki se bajvívott le senkit! Itt mindenki csak életre, senki se halálra forgatta a fegyverét! Itt csak győztesek vannak, meg egy leggyőztesebb – hőkölt hátra, hátrált hőkölve NagyKirály öregkirály. Kezébe nyomták a nagy aranytányért, azt nagy éljenzés közepette ő is a kezébe nyomta másodszülött MásikZajos fiának, de mosolyogni nem bírt hozzá. Éljenzett körülötte a viadal minden legyőzöttje, a legyőzöttek minden viadora. – Szó se róla, izmos a karja, erős a lába, széles a mellkasa az én kiskirály fiamnak – sziszegte a foga között az öregkirályné felé a férjeura. – Úgy dobog, dübörög, harsonázik, mint egy érdemes királyi énekmondó – panaszkodott a villogó arénában a feleségének. – De hol vannak a tetteit megéneklő dalnokok? – Ő maga a saját tetteinek, érzéseinek, vágyainak dalnoka – vágtak egymás szavába BölcsekKövei, öregkirályné, de még a legkisebb fiútestvér is. Ám öregkirály NagyKirály nem értette, miért dicsőség a kiskirály széles mellkasa, aranytorka, izmos dobolása. Pedig a legkisebb fiútestvér is hogyan ámulja-bámulja az ő győztes bátyját! – Hogy a saját fiam ne találjon magának jobb énekes históriást, históriás énekest saját magánál, ezt a szégyent sosem fogom megtapsolni! – szuszogta vaksin a nagy fénycsóvába bámulva öregkirály. Egészen elfelejtette, hogy ő már NagyKirály öregkirály, csak ténfergett tanácstalanul tanácsadói között. – Ez sem lesz már birodalomépítő utódom, ugye? – nézett megrovó pillantással, pillantott megrovással maga köré. – Az bizony nem lesz – rázták a fejüket birodalomszerte, akik körülvették. A tanácsadók mintha rosszabb kedvre derültek volna. NagyKirály öregkirály gyorsan a kedvükre akart tenni, hát sarkon fordult, és siettette volna a szirénás futást vissza az Őszirózsa-domb felé. – Megyek, építem még egy darabig a váraimat, várom még egy darabig az építőimet – hadarta megkönnyebbülten, és sietve beült a szirénás lámpavillogás alá. – Fussunk a pénzem után – kiáltott a rabló időrablók, sietős tanácsadók seregére. Már nem is bánta, hogy így történt, aminek így kellett történnie. Hiszen ki hallott már olyan mesét, hogy a másodszülött kapta a fele királyságot?! – Ott van a legkisebbik még, majd meglátjátok! Én is legkisebb voltam, mielőtt kiskirály meg öregkirály meg NagyKirály lettem – motyogta félhangosan, bár úgy látta, hogy senki sem hallotta. Pedig egy nagy fejbólintássá változott körülötte az egész ünnepélyes birodalom!
