Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Kovács Lajos: Ha az Istent megtaláljuk…; Első borom; Eladhatatlanul; Központ(oz)atlan; Versek pinceajtókra-ablakra (versek); Átizzadt nagymama-ingek; Egymesében három
47 e parkettát hányszor csiszolták hány ízzel készültek a torták s a felezés törvényét bontva milyen lesz a modern bomba * Fehéren elnyúlt fény vagyok, süvítő lélegzet az űrben; csűrben is ragyog belőlem az Isten. * Ágazik bodza, Duna-delta, látta kőbaltás, látta kelta. Ezt látták-e a Marsba dermedt kisült tengerek, fagyott kertek? * A Föld is egy ácsolat, sárból gyúrt törvény, és mint a kilőtt töltény a célkereszt felé halad. * Ha már kimondatott: totemünk vándorsólyom – segít-e ezen jog, vagy ólom? * A zöldnek színe és fonákja minden levél – pedig valójában fehér. * A földből kiásott lábszárcsontban egy tánclépésnyi ritmus dobban, és az állkapocs tátogása a lélegzetet mélyebbre ássa. Az ezüst gomb és csat: csak kacat. * Mióta embert teremtett, az Isten el is felejtett minden evolúciót.
