Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11. szám - Kovács Lajos: Ha az Istent megtaláljuk…; Első borom; Eladhatatlanul; Központ(oz)atlan; Versek pinceajtókra-ablakra (versek); Átizzadt nagymama-ingek; Egymesében három

48

Hagyott

ránk

némi

rációt,

mit

elszúrtak

a

nációk,

s

most

mutációkat

szerelnek

a

digitális

selejtek.

*

A

múzeumban

megfagyott,

amit

a

romlás

itt

hagyott;

elbámulunk

egy

szöveten

mint

varázs-vadászszövegen,

hallani

vélünk

harcokat,

látunk

homokban

karcokat,

de

aki

itt

megy

előttem,

szerették-e

már

előttem?

*

Elfogytak

a

madzagos

leletek,

innen

a

drótok

korát

ássuk.

*

Árkon-bokron

át

fehér

orgonák

szórják

az

illatot.

Az

április

halott.

Májusi

zápor

hord

aranyló

iszapot,

nehéz

földszagot

rád.

*

A

nyári

égen

csillogó

hegek

lebegnek,

mint

régen

a

sebek

a

magas

kereszten.

*

Dörömböl

bennem

a

méreg,

már

magamban

el

sem

férek,

s bár átlátok minden álcán,

hiába

tördelem

pálcám

a

sunyi

fejek

felett

–

végül

én

hajtok

fejet.

*

Ahol

egy

autó

felrobban:

kiürülnek

a

templomok,

kihalnak

a

piacok,

és

áldozatok

veszik

körül

a

túlélőket.

*