Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11. szám - Kovács Lajos: Ha az Istent megtaláljuk…; Első borom; Eladhatatlanul; Központ(oz)atlan; Versek pinceajtókra-ablakra (versek); Átizzadt nagymama-ingek; Egymesében három

46

eloltott

lázat,

hőt,

délután

mellig

ért,

szívemben

sósabb

lett

az

íz.

*

Mondhatnám:

apámtól

a

fibrillációt

örököltem,

s

anyámé

a

mész

csontjaimban;

de

a

kezükkel

ma

is

írtam,

és

azzal

embert

még

nem

öltem.

Így

élnek

bennem

valahol.

*

Riadt

vagyok,

akár

a

féreg,

mindent

szaporasággal

mérek,

vándora

a

kusza

térnek,

félem,

amit

el

nem

érek.

*

Amíg

bambán

egy

széken

ültem,

észre

sem

vettem:

átlényegültem,

mert

valójában

kinyílt

a

szárnyam,

és

a

poklokig

alászálltam.

*

Fejem

fölül

lelóg

a

logód,

győzelemre

gyártott

lobogód;

én

a

magamét

elejtettem,

viharok

felejtése

lettem.

*

Kopog

alattad

a

szandál,

szívedből

hozott

ritmust

skandál.

Ki

süket

rád,

csak

zajnak

hallja,

s

ez

lesz

a

hangok

leglegalja.

*

Nagy

forróságra

ébredtünk,

énekelt

tőle

a

testünk,

és

sósak

lettünk,

mint

a

tenger:

így

jönne

Zeusz

síró

ökre

erre

a

nagyon

száraz

földre?

S

már

magunk

ellen

védekeztünk.

*

ezen

a

széken

hány

fenék

az

aszfaltnyomban

hány

kerék

mennyi

visszhangja

minden

szónak

hányszor

ért

partot

ez

a

csónak