Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Kovács Lajos: Ha az Istent megtaláljuk…; Első borom; Eladhatatlanul; Központ(oz)atlan; Versek pinceajtókra-ablakra (versek); Átizzadt nagymama-ingek; Egymesében három
45 átitasd magaddal erem, s ne jégverem hűtse ki lázam a dúlt éjben pislákoló pincemélyben. Kevélységem a bőröm alá tüzet festett. Mások nyelve alá feslett testes tested szétkínálgattam, eldadogva: hogy nem tart össze se donga, se goromba hegyi ördög kéneges bűze… Lesz-e itt még kedvemnek szűze, s égig űz-e a megszokás langyos zamata (vegyszereinknek kamata), vagy harmata marad csak az erjedésnek? Maradunk bornak? Penésznek? az egésznek tört fényű löttyenéseképpen? Hunyt szemmel kinézve éppen egy vén képen? Eladhatatlanul Ma megint fölborultam a kereszttel, szégyenkezve néztem körül, zavartan együtt nevettem az utcával, és megkönnyebbültem, hogy mindenki örül. * Hajnalban felébredtem; ráébredtem a madarakra. Nem volt ág, ami belereccsen a világgá fütyült szerelemben a kimondhatatlan szavakba; naná, hogy közéjük könyököltem! * Reggel már bokáig ért a víz. Már reggel bokáig ért. Délre aztán térdig nőtt,
