Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
30 – Elzavarjuk a zsarnokot! – Haza, Franciaországba – mondja a szakasz egyik tagja. – Ahunnan gyütt. – Én itt vagyok itthon – mondja Zsülike. – Maga nem is magyar – mondja Sódar elvtárs, bíró, rendőrparancsnok és kommunista párttitkár. – Hogy maradhatna itt? – Hol? – kiabál Sódar elvtárs, bíró, rendőrparancsnok és kommunista párttitkár. – Nincs itt lakása! – A kisházban. Ott vagyok most. – Oda? Az már a népé! – Vissza kell menni Franciaországba. Ottan van magának illetősége – mondja a szakasz másik tagja. A szakasz körben ül. Zsülike középen áll. – Franciaországba! – ismétli meg ordítva Sódar elvtárs, bíró, rendőrparancsnok és kommunista párttitkár. – Nekem ott már senkim sincs – mondja Zsülike. – Hol? Franciaországban? – Franciaországban. Ott már nem tud rólam senki. – Népnyúzó itt nem marad – mondja Sódar elvtárs. – Amíg én vagyok a bíró, a rendőrparancsnok meg a kommunista párttitkár. Egy se. Kifelé! – Holnap útnak indul – szól utána a szakasz harmadik tagja. Zsülike elmegy. Egész délelőtt a templom előtt sír. A harangszó gonoszűző ereje váltja ki. Délben befogadja egy parasztcsalád. Elmennek érte: – Ne ríjon má a kisasszony – és hazavezetik. Néhányszor még behívják az elöljáróságra. – Holnap indulás! Majd szép lassan megfeledkeznek róla. Ötvenhatot is megéri. Amikor az aradi úton megérkeznek a temesvári szovjet tankhadosztályok. A háború páncélcsődörei. És dübörögnek az ország szívébe. A kastélyból rabolt festmények nagyok. Nem lehet őket zsebre vágni, mint a gyűrűket, karkötőket. Fölsullogni velük a főváros megbízható orgazdáihoz, akik némán, pontosan fizetnek. És beolvasztják, vagy állami segédlettel külföldre juttatják az értékeket. A Malinovszkij-kassza sem bírja már a terhelést. Nincs belőle mit kiszedni. A pénz a kártyaadósságra azonnal kell. Az állami támogatás meg mikor fut be? Vadászpuska. Az itt van. A világirodalmi példa akkor is hat, ha a szerzőt nem olvassák? Ha nem is hallanak 1961. július 2-áról? Leülni a konyhaasztalhoz, a fegyvert a térdek közé szorítani. Előtte egy kis kivagyisággal tekintve a csőbe. Milyen jó puska. Akárki nem tudná megvenni. Én, Bánfi Matyi igen. Durr! A nyugalomba küldő puszta tőrtől a fejlődés irdatlan messzesége. De senki nem fogja megtudni, milyen drága puska ez. Nem történt öngyilkosság. Így nem fogják az okát se nyomozni. A kapitány legényei tisztára sikálják a konyhát. Lemossák a tejüveges konyhakredencet. A muskátlis Szép Asszony sparheltet. A vizespadot. A vödrökből kiöntik a véres vizeket. Az artézi kútról újat hoznak. Elégetik a falvédőt. Ki az
