Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
28 Mindenkit megelőzve Tajték belecsap a nótába. Énekelni kezdi a dalt, amit Ármány őrmester lakodalmán tanul egy rendőrt ábornoktól , amikor összekapaszkodva ugrálnak az asztalon. Gyöngéd karok ringatnak itt, rátok ez órán a szív üdve vár. Ármány fölött győzött a hit, hő vágyban egy lesz a hű mátkapár. A Malinovszkij rendezi meg a lakodalmat. Kaja, pia, mindent állnak. Nem is két disznót, hanem négyet vágnak. Húzza a Malinovszkij tánczenekar. A megyeszékhely színházának kiöregedett, elpocakosodott bonvivánja rendőrtábornoknak öltözve vesz rajta részt. Ez a pártfeladatod, Győzőkém, mondja neki a tartótisztje. A tábornok Farkas próbarendőrnek előléptetést ígér. Másoknak kitüntetéseket: – A kapitányuk terjessze föl magukat! – На здоровье ! – üvölti Tajték. * Bundzsák rendőrkapitány Bánfi Matyi agyvelős-véres vadászpuskáját tisztogatja. A harmadik fegyveres öngyilkosság ebben az évben. A hozzátartozók a tisztaszobában jajgatnak. A feleség elő akar jönni. Kinyitja az ajtót. De a kapitány rácsapja. – Úgyse támad már föl. Ha már így megcsinálta ezt a hülyeséget, legalább maga ne idegesítsen engem, Bánfiné! Semmi nem fedezi már a rossz lapjárások költségeit. A kártyacsatákban, kaláber, ulti, fokozatosan forgalomba kerülnek és elfogynak a feltört kriptákból rabolt nyakékek, láncok, gyűrűk, karkötők. A pompás vadászvacsorákat desszertig rágott, jó minőségű fogarany. A földig rombolt kastélyból zabrált festményeket még sokáig nem merik elővenni. – Honnan is van ez a két szép németalföldi kép? – A nagyanyám padlásán tanáltam. – A Rosszvizű tanyák dűlőjében, a négy egyszobás lakásra, közös konyhára osztott, szalmával fedett cselédház padlásán. – Mink is szeress ük a szépet. – Öreganyád a manierizmusra bukott leginkább? A kastély elfoglalása több hullámban történik. Késekkel, husángokkal, csecsemőt, öreget, bárkit fölkoncolni, kibelezni képes állapotban törnek be a parkba, az épületbe. Csapkodják az ajtókat. Dobogó léptekkel rohannak a lépcsőkön. A szobákba föl. De nem találnak senkit. – Elszöktek. – A pince! Sár fogadja őket. A kastély ura, mielőtt nyomtalanul eltűnnek, kiveri a hordók dongáit, összetöri a demizsonokat, a borospalackokat, pálinkásüvegeket, pezsgőt, konyakot. Egymást ne gyilkolják le, amikor az üres kastélyban bedühödve, a nehéz pinceajtó feltörése után beleszédülnek az ivásba.
