Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Gyenesei József: A kecskeméti nemzetőrség 1918–1919-ben
123 aziránt, hogy szorgalmazzuk a kecskeméti nemzetőrség minél nagyobb számra való megerősítését, mely – természetesen a megbízható elemből válogatva – a kecskeméti rendőrséggel együtt a város közbiztonságát garantálná. Annál is inkább kérnünk kell a nemzetőrség minél nagyobb számban – de legalább 240 személyben – való szervezését, mert a legutóbbi hadügyminiszteri rendelet szerint katonai karhatalmat a kormánybiztos a ker. parancsnokság útján kérhet Kecskemét város részére, s mivel a kormánybiztos nem Kecskeméten lakik, a hosszadalmas eljárással esetleg 24 óra is eltelnék, míg katonai karhatalmat kapnánk. Éppen ezért a katonaságra alig számíthatunk, s e város 80.000 lakosának közbiztonsága a mai nehéz időkben a kevés számú rendőrségre és nemzetőrségre hárul. Mindezeket figyelmbe véve arra kérjük a t. parancsnokságot, hogy lépjen közbe felsőbb parancsnokságnál Kecskemét város nemzetőrségének minél nagyobb számban való megnövelése iránt. ” 37 A Kecskeméti Nemzeti Tanács részéről megfogalmazott jogos kritikák visszhangtalanságára utal az az 1919. február 2-án kelt újabb kérvény is, amelyben a testület lényegében megismételte a kerületi parancsnokság felé a nemzetőrség létszámának növelésére vonatkozó igényét. A korábbinál jóval nyersebb hangvételű levélből komoly elkeseredettség hangja szólal meg: „ A Kecskeméti Magyar Nemzeti Tanács aziránt fordul [a] tisztelt Címhez méltóztassék elrendelni sürgősen, hogy kecskeméti kirendeltségének létszáma 250 főre felemeltessék. Egy ízben voltunk bátrak Kecskemét város megelégedést kifejezni a kecskeméti nemzetőrök megbízható, derék magatartása fölött, mely hivatásának magaslatán áll, azonban aggodalmunkat kell kifejeznünk, hogy a mai létszám mellett esetleges adandó helyzetben csődöt mond. Legyen szabad felhoznunk, hogy a mai forradalmi időkben Kecskemét város 80 000 lakosának, amely 953 □ kilométeren lakik közbiztonságára, életére és vagyonára a csekély számú városi rendőrségen kívül leginkább a megbízható nemzetőrség vigyáz, amelynek azonban állandó készültsége naponta nem több 50, (mondd ötven) embernél. Nem kell nagyon indokolnunk ugye, hogy ötven ember a rendfenntartásra és esetleges beavatkozásra nevetségesen kevés. ” 38 A hatályban lévő jogszabályokra hivatkozva a kérelemnek a nemzetőri kormánybiztosság ezúttal sem adott helyt. 39 A kecskeméti nemzetőrség működésének megítélése A katonai és a civil hatóságok egykorú jelentéseiben gyakran olvasni arról, hogy a nemzetőri egységek tagjai sokszor maguk is beálltak a fosztogatók közé, és velük együtt raboltak vagy más jogellenes tevékenységekben vettek részt. 40 A BácsKiskun Megyei Levéltárban fennmaradt forrásokból viszont örvendetes módon az derül ki, hogy a Kecskeméten újonnan létrejött testület működése során mindvégig hivatásának megfelelően végezte tevékenységét, a városvezetés ezért több ízben is kifejezte háláját a csapatoknak, sőt igyekezett a katonai alakulatok tagjaival történt összezördüléseik elsimításában is közreműködni. Egy alkalommal például a Rákóczi úton járőröző nemzetőröket a 30. honvéd pótzászlóalj katonái a következő becsmérlő szavakkal illették: „ Itt mennek a 30 koronás nemzetőrök az annyuk Istenit! ” 41 37 MNL BKML IV. 1909. a. Eln. 426/1918. 38 MNL BKML IV. 1909. a. Eln. 900/1919. 39 MNL BKML IV. 1909. a. Eln. 1014/1919. 40 Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság. Budapest, 2018. 211–212. 41 MNL BKML IV. 1910. a. 1943 eln./1918.
